|
FEJETÉKI-MOCSÁR TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET
A mocsarat és különleges élővilágát Ternyák Jenő kiskunhalasi lokálpatrióta természetjáró 1983-ban fedezte fel, majd öt évvel később az első leírását is publikálta a TermészetBúvár magazinban. Áldozatos munkájának és kitartásának köszönhetően a mindössze 25 hektáros terület 1992-ben országos védettséget kapott. Az egyre terjeszkedő város elől az utolsó pillanatban menekítették meg a mocsarat, ám a folyamatos vízhiány miatt fennmaradási így is bizonytalanná vált. Ternyák Jenő korabeli írásaiból és fényképeiből tudjuk, hogy a területen egykor olyan növények éltek, mint a hármaslevelű vidrafű, a mocsári nőszőfű, a posvány kakastaréj vagy a fehér májvirág. Ezek a fajok a leszáradás és a társulásalkotó rekettyefűz elburjánzása miatt napjainkra eltűntek
A 2014-ben indult élőhely-rekonstrukciónak köszönhetően remélhetőleg majd ismét felbukkannak.
A Kiskunhalas határában lévő Fejetéki-mocsarat és élővilágát mutatja be az Európai Uniós forrásból finanszírozott élőhely-rekonstrukciós pályázat keretében megvalósult tanösvény.
A mintegy 4 km hosszú tanösvény tíz állomásból áll, melyek mindegyikén érdekes és hasznos információkkal ellátott táblák kerültek kihelyezésre. A táblák szövegeinek segítségével információt nyerhetünk az élőhely-rekonstrukciós beavatkozás okáról és az elvégzett munkákról, valamint archív fotók segítségével feleleveníthetjük, hogy milyen volt a mocsár élővilága még az 1992-es védetté nyilvánítást megelőzően. A kis területen fellelhető különböző élőhelyek bemutatásáról, valamint az egykori és mai területhasználatot, gazdálkodásról külön táblákon olvashatunk.
A Fejeték tanösvényt az 53. számú főútról Kiskunhalason, Soltvadkert irányából jobbra, a Hatöles úton érjük el. A természetvédelmi területet bemutató információs tábla a főúttól 850 m-re van. Innen indul a Fejeték tanösvény.
Az első állomás az információs tábla mellett található. Az útvonalat jelző nyilat követve hamarosan elérjük a 2. állomást, ahol a táj történetével ismerkedünk meg.
Utunkat egyenesen folytatjuk, majd 80 m után jobbra fordulunk és elérjük az ÉNy-DK irányú keskeny mocsarat, ahol a lápok titokzatos világába csöppenünk. Innen visszafordulva a földútra folytatjuk utunkat, majd a nyilat követve elérjük a mocsáron átívelő pallósort.
A mocsáron átkelve a vízi világ hajdani mindennapi életébe pillanthatunk be, a csíkászok, pákászok életformáját tanulmányozhatjuk.
Balra tartva egy újabb jellegzetes élőhely, a zsombékosok maradványa tárul a szemünk elé. Sétánkat folytatva az egykori sűrű láperdő megmaradt kis foltjához érkezünk, ahol ritka, védett fajokra lelhetünk. Innen balra fordulva, szélesebb földúton haladunk, ahol hamarosan elérjük, a kiszáradó láprét értékeit bemutató nagy táblát. Itt tavasszal a különleges életmódú orchideákban gyönyörködhetünk, de nyáron és ősszel is érdemes ellátogatni a ritka, védett növényeknek otthont adó rétre.
A széles földúton folytatva utunkat, balra fordulva hamarosan a szárazabb rétek élővilágát tanulmányozhatjuk. Egyenesen továbbhaladva egy nyárfaliget mellett találjuk a tanösvény utolsó állomását, ahol az odúköltő madarak mellett különös életmódú rovarok nyomait is megtalálhatjuk. Innen hamarosan visszaérkezünk a kiindulóponthoz.
|
