A 19. században végrehajtott folyószabályozások során kialakult Szikrai holtág 9 km hosszú. De nagyobb árvizek idején a Tisza friss vízzel önti el a holt medret. A Tőserdő természetes lefűződésű morotvája a Dög-Tisza, melynek vizén fehér tündérrózsa (Nympaea alba) állomány él.
A szikrai holtágat ártéri erdők övezik. Közvetlenül a vízparton puhafás ligeterdők állnak. Jellemző fajai a bokorfüzesek, fűz-nyár éger ligetek. A mélyebb fekvésű vízzel borított helyeken égerláp erdők állnak. A magasabb térszíneken tölgy-kőris-szil ligeterdők képviselik a keményfás társulásokat. Gyakori a fákra kapaszkodó ligeti szőlő (Vitis silvestris), mely beárnyékolja az alsóbb szinteket. Az árnyékos-nedves erdőkben az Alföldön ritka kontyvirág (Arum maculata) is megtalálható. A Tisza-völgy bennszülött virága a tiszaparti margitvirág (Leucanthemum serotnium), főleg vizesebb években tömeges a gyepeken.
A holtágak gazdag hínár vegetációjának látványos tagja a tündérrózsa, a sárga virágú vízitök (Nuphar luteum), a békattutaj (Hydrocharis morsusranae) és a békaliliom (Hottonia palustris).
Ez a változatos élőhely sokszínű madárvilágnak biztosít táplálkozó és fészkelő helyet. Az erdők énekes madár faunája a Duna-Tisza közén kiemelkedőnek számít. Az ártéri erdők ritka madara a szürke küllő (Picus canus) és a fekete harkály (Dryocopus martius). Az odvas füzesek baglyok és denevérek számára is megfelelő otthont biztosítanak.
Hasonlóan gazdag és változatos a tiszaalpári holtág is.
A Duna-Tisza közén az egyik legszebb panorámája az alpári templom-dombról tárul a szemünk elé. Honfoglalás kori állapotokat láthatunk a gyakran vízzel borított Alpári-réten. Kora tavasztól nyüzsgő madárvilág életét figyelhetjük meg az úszó lápokkal borított nagy kiterjedésű élőhelyen. Fészkelnek itt a kanalas gémek (Platalea Ieucorodia), a nagykócsagok (Egretta alba) és kiskócsagok (Egretta garzetta), a bakcsók (Nycticorax nycticorax), a vörös- (Ardea purpurea), és szürke gémek (Ardea cinerea). Kormoránok (Plalacrocorax cabro) és kis kárókatonák (Plalacrocorax pygmaeus) szárítkoznak a száraz fatörzseken. A vadászó békászó sas (Aquila pomarina) is időnként feltűnik a kiterjedt vizek felett. A vízre nyúló fákról vadászó színpompás jégmadarat (Alcedo atthis) is többször megfigyelhető. Tömegesen úszkálnak récék, ludak és vöcskök is az Alpári-réten.
A terület történelmi emlékeket is őriz. Tiszaalpárt 1075-ben a I. Géza király oklevele említi Olper néven (Olper török eredetű szó, jelentése hős férfi). Anonymus szerint az alpári síkon futamították meg honfoglaló őseink Zalán fejedelem bolgár-görög csapatait 895-ben.
Tiszaalpár község külső megjelenésében, településszerkezetében a Tisza menti települések hangulatát őrzi. A falu északkeleti részén két meredek falu löszdomb emelkedik. Ezek egyikén egy bronzkori földvár maradványa, míg a másikon a római katolikus templom áll. 
A Tőserdőben a
A Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területegysége a Szikra és az Alpári-rét (1038 ha) az Alsó-Tiszavölgyben található. A Tisza meandereiből kialakult természetes és mesterséges holtágak, ártéri erdők, hullámtéri kaszálók ma is őrzik az évszázadokkal ezelőtti természetet. Itt fut össze a Homokhátság keleti pereme a mélyebb fekvésű Tisza-völggyel. Az egymástól elkülönülő geológiai adottságú tájak rétegtani határain a csapadékosabb időszakokban talajvízforrások is a felszínre törnek. A magasabb térszínt alkotó löszpartok végigkísérik ezt a területet. Ezeken a helyeken már a bronz korban is települtek falvak, hiszen abban az időben az Alföld egyharmad részét állandóan, a másik harmadát időszakosan víz borította. 
