magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Helyi jelentőségű védett területek » Kecskemét
Kecskemét
 

Kecskeméti főiskola botanikus kertje

A védett növénygyűjteményre a város központjához közel, a Ceglédi út 2. szám alatt bukkanhatunk rá: a kéthektáros terület – a hozzátartozó oktatási épületekkel együtt – már 1949 óta szolgálja a kertészek képzését. A Kolóssy László – a helyi kertészeti középiskola igazgatója – által alapított kert állományát úgy állították össze, hogy minél jobban segítse a dísznövényismeretben való elmélyülést is. A rendszertani csoportosításban, családok szerint bemutatott növényfajok mellé – a komplexebb megismerés céljából – több társulást, például az Alföldre jellemző gyöngyvirágos tölgyest, nyáras-borókást is telepítettek. A kert növényeinek mintegy nyolcvan százaléka tartozik a fásszárúak közé – néhány közel százéves tölgyet is megpillanthatunk.
A kertgondozási munkákban közreműködő hallgatók mellett a kihelyezett mesterséges fészekodúkban költő madarak is segítik a biológiai növényvédelmet. A kecskeméti botanikus kert egész éven át látogatható, a csoportosan érkezők szakvezetést kérhetnek.


Kápolna-rét

A város északnyugati részén elhelyezkedő Kápolna-rét egy hajdan nagy kiterjedésű, szél vájta mélyedés utolsó maradványa, amelyet délnyugat felől futóhomok, északkelet felől löszös gerinc határol. A talaja szikes iszap, ám az egykori tavakra ma már csak a strand és egy mesterséges víztározó emlékeztet.
Bár a Csukás-éri-főcsatorna vízlevezetését megsínylette, a növényzet – amelyet döntően a mézpázsitos, sziki őszirózsás-tippanos társulások jellemeznek – megőrizte eredeti fajösszetételét. A vízviszonyok javításával olyan körülményeket lehetne teremteni, amelyek az említett növényzet kiteljesedését eredményeznék, így olyan védett fajok is gyakoribbá válhatnának, mint a mocsári kosbor, az epergyöngyike vagy a kisfészkű aszat. A magasabban fekvő, jórészt degradálódott, de megújulásra képes gyepek zömmel a homokos löszök zsályás és csüdfüves gyepeinek származékai, ahol a védett agár- és poloskaszagú kosbor mellett az apró nőszirom is előfordul. A gazdag rovarvilág bőséges táplálékot nyújt az itt fészkelő hantmadaraknak és kis őrgébicseknek, valamint a zsákmányukra szintén a Kápolna-réten vadászó csókáknak, gyurgyalagoknak és partifecskéknek.
Az 1718-ban épült, oromzatos homlokzatú, különleges hangulatú Mária-kápolna a környék búcsújáró helye, az Árpád-házi szentek szobrait a közelmúltban állították fel az ide vezető sétány mentén. Az arborétumban kilátó, pihenőhelyek és egy favár, valamint tematikus tanösvények várják a látogatókat. Utóbbiak mind növényföldrajzi, mind pedig rendszertani szempontból átfogó ismereteket nyújtanak a fajokról és a társulásokról is.


Kecskemét-Hetényegyháza - Hétfa

A közigazgatásilag Kecskemét településrészének minősülő Hetényegyháza a régészeti leleltek tanúsága szerint már a kora középkorban lakott volt, de a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. Újjászületése Kada Elek kecskeméti polgármester nevéhez fűződik, aki a XIX. századi filoxérajárványt követően kezdődő nagyarányú szőlőtelepítéssel egy időben több napszámoscsaládot is itt telepített le. Az 1960-as évektől gyors fejlődésnek indult település ma a megyeszékhely kertvárosi része, a városból helyi autóbuszjárattal könnyen elérhető.
Az első világháború után megkezdett fásítások során ültetett akác, nyír, éger és erdeifenyő között a mai erdőterületen még mindig megtalálhatóak a zömmel kocsányos tölgyből és nyárakból álló természetes állományok. A község határában, a Nyíri-erdőben álló magányos, idős kocsányos tölgy a régi alföldi erdős sztyepp egyik utolsó hírmondója. A fa törzse körülbelül egyméteres magasságban hétfelé ágazott, elnevezése is erre utal. Sajnos a Hétfa törzseinek száma napjainkra háromra csökkent, mivel 1991 tavaszán a még meglévő negyediket gyógymetszéssel kellett eltávolítani.


Kecskemét-Hetényegyháza - Mogyorós-tölgyes

A Hetényegyháza határában fekvő Nyíri-erdő egyik legértékesebb része a Mogyorós-tölgyesnek nevezett, igen gazdag cserjeszintű homokpusztai tölgyes. Az állomány nyolcvan százalékát adó, nyolcvan–száz éves kocsányos tölgyek között a kedvező részeken a természetes újulat is feltűnik. Az erdő talán február–márciusban, a sárgán bókoló mogyoróbokrok virágzásakor a leglátványosabb.
A fajgazdag lágy szárú növényzetet olyan fajok jellemzik, mint az orvosi salamonpecsét, a kis borkóró, a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a patkócím, a pusztai meténg és az erdei szellőrózsa. Az egész erdő – a vadkárok megelőzése céljából bekerített – vadrezervátum, fácán-, dám- és gímszarvasállománya egyaránt jelentős.
A bejárat közelében lévő erdészházban látható, az 1848–1949-es szabadságharc emlékeit bemutató kiállítás Szulyovszki László erdész gyűjteménye. Az erdészház előtti nagy réten álló Szent Hubertusz-kápolna mellett a Nyíri erdőben található a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt. által működtetett Vackor Vár, amely a Duna–Tisza köze térségének legmodernebb, mindent igényt kielégítő erdei iskolája.


Kecskemét-Hetényegyháza - Móricz-emlékfa

A Hetényegyháza határában, a Nagynyíri út mellett álló kocsányos tölgy mintegy 150 éves, magassága harminc, törzskerülete hat, törzskerülete 6 méter. A fa egészségi állapota kiváló, külalakja rendkívül tetszetős.
Az egykori Kisnyíri-erdőben Móricz Zsigmond 1939-ben vásárolta azt a parcellát, amelynek az író által is sokszor megcsodált tölgyei közül – mivel a többit időközben kitermelték – csak ez az egy maradt. Móricz születésének századik évfordulóján mind a parcellát, mind az idős, az íróról elnevezett emlékfát táblával jelölték meg.

A Móricz-fa 2006 kora tavaszán, egy szeles-viharos napon kettéhasadt, majd a késő tavaszi viharos időjárás miatt a megmaradt törzsrész is kidőlt. Kecskemét önkormányzata a kidőlt fa helyén egy emlékhelyet létesített a nagy író tiszteletére. Az emlékhely részeként a Móricz-fa megmaradt törzsrésze elé kihelyeztek egy tájékoztató táblát, amelyet a napokban Iványosi Szabó András alpolgármester adott át ünnepélyes keretek között. A tervek szerint a területre a későbbiekben az egykori Móricz-fa makkjából nevelt csemetéket ültetnek ki, és az elképzelés része az is, hogy az emlékhely egy kialakítandó tanösvény egyik állomása legyen.



Kecskemét-Méntelek - Zombory-birtok

A Duna–Tisza közi homokhátság északi peremén elhelyezkedő, 38 hektáros terület – amelynek védetté nyilvánítása magánkezdeményezés eredménye – közigazgatásilag Kecskemét -Méntelek elnevezésű településrészéhez tartozik. Geomorfológiailag lepelhomokhátak, ellaposodó buckák, a mélyebb részeken nedves rétek és kisebb zsombékos tavak, a magasabb térszinteken kisebb erdőfoltok jellemzik. Eredeti növényzetéből még felismerhető a homokpusztai gyepvegetáció, több helyütt szépen fejlett szürkekákás, kései szegfűs részekkel. Az említésre méltó fajok közé tartozik még a fehér tippan, a fehér mécsvirág, a lándzsás útifű, az angol perje, a fedélrozsnok, a homoki csenkesz, a homoki cickafark és a tejoltó galaj. A homokpuszták jellegzetes, védett állatfajai közül a sisakos sáska, az imádkozó sáska, a vörös vércse, a kakukk és a búbosbanka is gyakorinak mondható. A legnagyobb problémát az állandósult vízhiány okozza, amely az 1960-as években végzett intenzív csatornázásra, a rosszul megválasztott meliorációs beavatkozásokra és a számottevő természetes szárazodásra vezethető vissza.
A terület központjában található zsombékos mélyedés a Kiskunságra egykor oly jellemző szikes tó, mocsár és nádas alkotta láncolat egyik utolsó megjelenési formája a térségben. A nyolcvanas évek elején még állandó vízborítású tóként szerepelt, azóta csak a tavaszi hóolvadás után van benne némi víz.

   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design