magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Helyi jelentőségű védett területek » Kecskemét
Kecskemét
 

Kecskeméti főiskola botanikus kertje

A védett növénygyűjteményre a város központjához közel, a Ceglédi út 2. szám alatt bukkanhatunk rá: a kéthektáros terület – a hozzátartozó oktatási épületekkel együtt – már 1949 óta szolgálja a kertészek képzését. A Kolóssy László – a helyi kertészeti középiskola igazgatója – által alapított kert állományát úgy állították össze, hogy minél jobban segítse a dísznövényismeretben való elmélyülést is. A rendszertani csoportosításban, családok szerint bemutatott növényfajok mellé – a komplexebb megismerés céljából – több társulást, például az Alföldre jellemző gyöngyvirágos tölgyest, nyáras-borókást is telepítettek. A kert növényeinek mintegy nyolcvan százaléka tartozik a fásszárúak közé – néhány közel százéves tölgyet is megpillanthatunk.
A kertgondozási munkákban közreműködő hallgatók mellett a kihelyezett mesterséges fészekodúkban költő madarak is segítik a biológiai növényvédelmet. A kecskeméti botanikus kert egész éven át látogatható, a csoportosan érkezők szakvezetést kérhetnek.


Kápolna-rét

A város északnyugati részén elhelyezkedő Kápolna-rét egy hajdan nagy kiterjedésű, szél vájta mélyedés utolsó maradványa, amelyet délnyugat felől futóhomok, északkelet felől löszös gerinc határol. A talaja szikes iszap, ám az egykori tavakra ma már csak a strand és egy mesterséges víztározó emlékeztet.
Bár a Csukás-éri-főcsatorna vízlevezetését megsínylette, a növényzet – amelyet döntően a mézpázsitos, sziki őszirózsás-tippanos társulások jellemeznek – megőrizte eredeti fajösszetételét. A vízviszonyok javításával olyan körülményeket lehetne teremteni, amelyek az említett növényzet kiteljesedését eredményeznék, így olyan védett fajok is gyakoribbá válhatnának, mint a mocsári kosbor, az epergyöngyike vagy a kisfészkű aszat. A magasabban fekvő, jórészt degradálódott, de megújulásra képes gyepek zömmel a homokos löszök zsályás és csüdfüves gyepeinek származékai, ahol a védett agár- és poloskaszagú kosbor mellett az apró nőszirom is előfordul. A gazdag rovarvilág bőséges táplálékot nyújt az itt fészkelő hantmadaraknak és kis őrgébicseknek, valamint a zsákmányukra szintén a Kápolna-réten vadászó csókáknak, gyurgyalagoknak és partifecskéknek.
Az 1718-ban épült, oromzatos homlokzatú, különleges hangulatú Mária-kápolna a környék búcsújáró helye, az Árpád-házi szentek szobrait a közelmúltban állították fel az ide vezető sétány mentén. Az arborétumban kilátó, pihenőhelyek és egy favár, valamint tematikus tanösvények várják a látogatókat. Utóbbiak mind növényföldrajzi, mind pedig rendszertani szempontból átfogó ismereteket nyújtanak a fajokról és a társulásokról is.


Kecskemét-Hetényegyháza - Hétfa

A közigazgatásilag Kecskemét településrészének minősülő Hetényegyháza a régészeti leleltek tanúsága szerint már a kora középkorban lakott volt, de a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. Újjászületése Kada Elek kecskeméti polgármester nevéhez fűződik, aki a XIX. századi filoxérajárványt követően kezdődő nagyarányú szőlőtelepítéssel egy időben több napszámoscsaládot is itt telepített le. Az 1960-as évektől gyors fejlődésnek indult település ma a megyeszékhely kertvárosi része, a városból helyi autóbuszjárattal könnyen elérhető.
Az első világháború után megkezdett fásítások során ültetett akác, nyír, éger és erdeifenyő között a mai erdőterületen még mindig megtalálhatóak a zömmel kocsányos tölgyből és nyárakból álló természetes állományok. A község határában, a Nyíri-erdőben álló magányos, idős kocsányos tölgy a régi alföldi erdős sztyepp egyik utolsó hírmondója. A fa törzse körülbelül egyméteres magasságban hétfelé ágazott, elnevezése is erre utal. Sajnos a Hétfa törzseinek száma napjainkra háromra csökkent, mivel 1991 tavaszán a még meglévő negyediket gyógymetszéssel kellett eltávolítani.


Kecskemét-Hetényegyháza - Mogyorós-tölgyes

A Hetényegyháza határában fekvő Nyíri-erdő egyik legértékesebb része a Mogyorós-tölgyesnek nevezett, igen gazdag cserjeszintű homokpusztai tölgyes. Az állomány nyolcvan százalékát adó, nyolcvan–száz éves kocsányos tölgyek között a kedvező részeken a természetes újulat is feltűnik. Az erdő talán február–márciusban, a sárgán bókoló mogyoróbokrok virágzásakor a leglátványosabb.
A fajgazdag lágy szárú növényzetet olyan fajok jellemzik, mint az orvosi salamonpecsét, a kis borkóró, a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a patkócím, a pusztai meténg és az erdei szellőrózsa. Az egész erdő – a vadkárok megelőzése céljából bekerített – vadrezervátum, fácán-, dám- és gímszarvasállománya egyaránt jelentős.
A bejárat közelében lévő erdészházban látható, az 1848–1949-es szabadságharc emlékeit bemutató kiállítás Szulyovszki László erdész gyűjteménye. Az erdészház előtti nagy réten álló Szent Hubertusz-kápolna mellett a Nyíri erdőben található a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Rt. által működtetett Vackor Vár, amely a Duna–Tisza köze térségének legmodernebb, mindent igényt kielégítő erdei iskolája.


Kecskemét-Hetényegyháza - Móricz-emlékfa

A Hetényegyháza határában, a Nagynyíri út mellett álló kocsányos tölgy mintegy 150 éves, magassága harminc, törzskerülete hat, törzskerülete 6 méter. A fa egészségi állapota kiváló, külalakja rendkívül tetszetős.
Az egykori Kisnyíri-erdőben Móricz Zsigmond 1939-ben vásárolta azt a parcellát, amelynek az író által is sokszor megcsodált tölgyei közül – mivel a többit időközben kitermelték – csak ez az egy maradt. Móricz születésének századik évfordulóján mind a parcellát, mind az idős, az íróról elnevezett emlékfát táblával jelölték meg.

A Móricz-fa 2006 kora tavaszán, egy szeles-viharos napon kettéhasadt, majd a késő tavaszi viharos időjárás miatt a megmaradt törzsrész is kidőlt. Kecskemét önkormányzata a kidőlt fa helyén egy emlékhelyet létesített a nagy író tiszteletére. Az emlékhely részeként a Móricz-fa megmaradt törzsrésze elé kihelyeztek egy tájékoztató táblát, amelyet a napokban Iványosi Szabó András alpolgármester adott át ünnepélyes keretek között. A tervek szerint a területre a későbbiekben az egykori Móricz-fa makkjából nevelt csemetéket ültetnek ki, és az elképzelés része az is, hogy az emlékhely egy kialakítandó tanösvény egyik állomása legyen.



Kecskemét-Méntelek - Zombory-birtok

A Duna–Tisza közi homokhátság északi peremén elhelyezkedő, 38 hektáros terület – amelynek védetté nyilvánítása magánkezdeményezés eredménye – közigazgatásilag Kecskemét -Méntelek elnevezésű településrészéhez tartozik. Geomorfológiailag lepelhomokhátak, ellaposodó buckák, a mélyebb részeken nedves rétek és kisebb zsombékos tavak, a magasabb térszinteken kisebb erdőfoltok jellemzik. Eredeti növényzetéből még felismerhető a homokpusztai gyepvegetáció, több helyütt szépen fejlett szürkekákás, kései szegfűs részekkel. Az említésre méltó fajok közé tartozik még a fehér tippan, a fehér mécsvirág, a lándzsás útifű, az angol perje, a fedélrozsnok, a homoki csenkesz, a homoki cickafark és a tejoltó galaj. A homokpuszták jellegzetes, védett állatfajai közül a sisakos sáska, az imádkozó sáska, a vörös vércse, a kakukk és a búbosbanka is gyakorinak mondható. A legnagyobb problémát az állandósult vízhiány okozza, amely az 1960-as években végzett intenzív csatornázásra, a rosszul megválasztott meliorációs beavatkozásokra és a számottevő természetes szárazodásra vezethető vissza.
A terület központjában található zsombékos mélyedés a Kiskunságra egykor oly jellemző szikes tó, mocsár és nádas alkotta láncolat egyik utolsó megjelenési formája a térségben. A nyolcvanas évek elején még állandó vízborítású tóként szerepelt, azóta csak a tavaszi hóolvadás után van benne némi víz.

   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design