magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Turizmus, idegenforgalom » Tanösvények » Szelidi-tó - Kékmoszat tanösvény
Szelidi-tó - Kékmoszat tanösvény
 

Szelidi-tó

A Szelidi-tó, mely 1976 óta természetvédelmi terület, a Duna-völgy alföldi szakaszán a Kalocsai síkságon helyezkedik el. A jégkorszak után a Dunából lefűződött jellegzetes morotvató. Ez az egyetlen mély vizű, szikes jellegű tó hazánkban. Vize a szikesekre jellemző nátrium- kálium- és magnézium-sók mellett minimális jódot is tartalmaz. Aki ezt a tavat meg akarja ismerni az, a 2,4 km hosszú Kékmoszat tanösvényt járja be. A tanösvény kiinduló pontja az üdülőfaluban a Szittyó téren található. A tó fürdésre is kiválóan alkalmas, ezért már régóta kedvelt fürdő és üdülőhely. A déli parton 800 méter hosszúságú strand van, ahol vízi csúszda valamint csónak és vízbicikli kölcsönző található. A közelben szálloda és kemping működik. Azok, akik horgászni is szeretnének, napi jegyet a Horgásztanyán válthatnak.
A tó környékének természeti értékei a szikes puszták, láp- és mocsárrétek. A tó déli partján lévő „Várdomb” jelentős régészeti lelőhely. Az itt talált háromezer éves urnák, számos népvándorlás és honfoglalás kori lelettel együtt a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Dunapataji Múzeumban láthatók.
A tóparton létesített Kézművesházban népi kézműves fogásokat tanulhatnak meg az érdeklődők. A szomszédos Dunapataj egykori unitárius temploma ma múzeumként működik, ahol a település tárgyi és írott emlékeit őrzik. A faluban tájház is található. A közeli Kalocsa barokk városközpontjáról, magyar jelképpé vált népművészetéről és paprikájáról nevezetes. A város egyik kincse a barokk főszékesegyház és az érseki palota.

Megközelítés: A Szelidi-tó az 51-es úton közelíthető meg, Dunapataj községtől táblák jelzik a haladási irányt. Dunapataj vonattal is megközelíthető a Kunszentmiklós – Tass – Dunapataj vasútvonalon. Dunapatajról kerékpárút is visz a Szelidi-tóhoz.

Turisztikai információ: www.szelidi-to.hu 

KÉKMOSZAT TANÖSVÉNY

A Szelidi-tónál található 12 állomásból álló tanösvény bemutatja a tó keletkezését, a víz jellegzetességeit és a benne élő élőlényeket, valamint a környező területek élővilágát.

Hossza: 2400 m
Nyelve: magyar, angol
Az útvonal jelzése: nyíl
Bejárható: egész évben, gyalogosan és kerékpárral
Megközelítés: Dunapataj felől gépkocsival vagy kerékpárral. A tanösvény kiinduló pontja az üdülőfaluban a Szittyó téren található.

·  Kékmoszat tanösvény – Szelidi-tó TT, Dunapataj

GPS: 46° 37’ 36,751” 19° 2” 38,841” WGS: 46,62687533; 19,0441224

Állomások:

1. Hogyan jött létre a tó?
2. Mitől bársonyos a tó vize?
3. Vízvédelem
4. ”… fecseg a felszín, s hallgat a mély”
5. Vízi parányok
6. Vízi növények
7. Miért kedvelik a horgászok a tavat?
8. Úszóbajnokok és szigonyosok
9. Nádi énekkar
10. Fák, bokrok
11. Erdei lakótelep
12. A Várdomb


1. Hogyan jött létre a tó?

A Váctól Mohácsig húzódó Dunamenti -síkság középső részén található a Kalocsai -Sárköz, ahol a Szelidi- tó is elhelyezkedik. A Duna szabályozása előtt ez a terület a folyó ártéréhez tartozott. A Duna-Tisza közi hátság Nyugati előterében nyújtózó, néhány km széles un. alacsony ártér szint minden évben víz alá került, míg a folyamot kísérő folyóhátakat (magas árteret) csak a legmagasabb vizek öntötték el. Az alacsony ártér Pest alatt kezdődő szikes sávja Kecel-Öregcsertő magasságában végződik. Déli folytatásában hosszan elnyúló tőzegterületet találunk, mely a kistáj legalacsonyabb része.
A Kalocsai –Sárköz nyugati peremén, Dunapataj-Kalocsa-Miske-Hajós között kiszélesedő magas ártéri szint az ún. Kalocsai –terasz. A teraszba félkör alakú morotvák mélyednek (Völgyi-tó, Száz-tó, Szelidi-tó). Ezek a Duna hajdani főmeder-kanyarulatainak természetes lefűződésével alakultak ki. Közülük ma már csak a Szelidi- tóban van állandóan víz.
A rendszeres dunai elöntések által éltetett gazdag vízivilág szinte teljesen eltűnt a folyam szabályozásával, gátak közé szorításával, a visszamaradt- csapadék és talajvizekből táplálkozó víztükrök jelentős része pedig a belvízelvezetések áldozata lett.

2. Mitől bársonyos a tó vize?

A Szelidi-tó egyik jellegzetessége és egyben víztani értéke a tóvíz szikes jellege. A víz ionösszetételét a Na+, HCO3- és Cl- ionok túlsúlya jellemzi. Kémhatása erősen lúgos. A Szelidi-tó un. konyhasós szikes víz. Ezen tulajdonságának köszönhetően vize bársonyos tapintású és egykor gyógyhatású vízként tartották számon. A víz sötét színét a benne oldott, lebegő szerves anyagok okozzák.
A természetes domborzati és felszíni lefolyási tényezők következtében az. un. Kékesi-rét - a tó északi részéhez csatlakozó szikes puszta- volt a tó természetes vízgyűjtő területe. Az elkülönült, lefolyástalanná vált egykori folyómederben a talajvízből felhalmozódó sókészlet okozta a tó és a rét szikesedését.

A Szelidi-tó természeti értékeinek első, tudományos feltárása Donászy Ernő (1910-1986) nevéhez fűződik.

Összehasonlításképpen:
A tengervíz sótartalma: átl. 38-40 gramm/liter
Az édesvíz pl. Duna sótartalma: átl. < 0,3 gramm/liter
A kiskunsági szikes tavak sótartalma: átl. 1,5-20 gramm/liter
A Szelidi-tó sótartalma ( 2003): 1,5-2 gramm/liter

3. Vízvédelem

Az 1974-ben megindult, a Nagy-éri csatornán keresztül-a Soroksári-Dunaágból- történő mesterséges vízpótlás következtében a tó vizének sótartalma drasztikusan csökkent. Szerencsére ez a folyamat az utóbbi években megállt. Természetvédelmi megfontolásokból a 70-es évek végén megépült a tavat megkerülő csatorna. Ennek feladata, hogy a Dunából a kalocsai paprikaföldekre vezetett öntözővizeket a tó megkerülésével lehessen továbbvezetni. Szükség esetén a tó vízpótlására is van lehetőség. Az un. Kékesi-réti (belvízelvezető) csatornán érkező vizeket már ősszel előre betárolják a tóhoz közvetlenül kapcsolódó Kékesi- és Kapaszkodó-réten. Az itt tárolt víz só összetétele – a talajból kioldott sók miatt- tavaszra megváltozik, fölös tápanyagtartalma csökken. Szükség esetén ezzel az úgynevezett „pihentetett” vízzel pótolják a tóból hiányzó vízmennyiséget. Ennek a módszernek köszönhetően a tó vizének sótartalma ismét növekedésnek indult. Ez a módszer elősegíti az egykori szikes vízhez alkalmazkodott, jellegzetes élővilág újjáéledését.

4. ”… fecseg a felszín, s hallgat a mély”

A felszíni vizekben azt a vízmélységet, ameddig a fotoszintetikus aktív sugárzás legalább 1%-a lehatol, eufotikus ( átvilágított) mélységnek nevezzük. Eddig a mélységig lehetséges nettó fotoszintézis. E fölött az oxigéntermelő folyamatok, alatta viszont az oxigénfogyasztással járó, lebontó folyamatok dominálnak. A Szelidi-tónál ez az un. eufotikus mélység átlag másfél méteren van.
Nyáron a tóban hőmérsékletei rétegzettség alakul ki. Felülről lefelé haladva a hőmérséklet méterenként egy fokkal csökken. Ennek a nyaranként kialakuló rétegzettségnek jelentős kihatása van a tó ökológiai rendszerére.
A víz alatti fény -és oxigénviszonyok, illetve azok mélység szerinti változása, valamint az időszakos hő -és kémiai rétegzettség kialakulása a Szelidi-tó egyik jellegzetessége a sajátos ionösszetétel mellett. Nincs még egy hasonló viszonyokkal rendelkező tó hazánkban.
Mindezek oka a tó viszonylagos mélysége, illetve az a körülmény, hogy medre keskeny, ezért a szél nem keveri fel könnyen a vizét.

5. Vízi parányok

A tó védetté nyilvánításának alapját a benne előforduló különleges algafajok képezték.
A vízben lebegő növényi plankton tömegét alapvetően a zöldmoszatok (Clorophyta) és a kékmoszatok (Cyanobakteria) adják. A tó legtömegesebb algája a trópusi eredetű fonalas, nitrogénmegkötő kékalga a Cylindropermopsis racibroskii. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a szintén fonalas, nitrogénmegkötő kékalga az Aphanizomenon ovalisporum jelenléte, mely egy ritka, szubtrópusi algafaj. A vízminőség javulását jelzi a sósvizi planktonikus kovamoszat, a Chaetoceros mulleri újbóli megjelenése.
A partmenti nádasok víz alatti részén fajgazdag kovamoszat együttesek alakultak ki.
A vízben lebegő állati plankton kerekesféregek, ágascsápú rákok és evezőlábú rákok fajaiból áll.
A tó értékes, mikroszkopikus élővilágának megóvása csak a víz szikes jellegének megőrzésével érhető el.

6. Vízi növények

A víztér virágos növényzetét elsősorban a lebegő hínár és a tavi nádasok alkotják.
A parti zóna néhány méteres szélességű nádasának tömegesen előforduló faja a közönséges nád ( Phragmites communis), de helyenként előfordul a „buzogányt” viselő széles ( Typha latifolia) és keskenylevelű gyékény ( T. angustifolia) is. A tóvégek egyre sekélyesedő vizében az éles sás és a tarackos tippan ( Agrostis stolonifera) kerül túlsúlyba.
A nád rendkívül fontos szerepet tölt be a víz tisztításában, mivel szerveiben sok nitrogént és foszfort képes megkötni. Emellett a nádas fészkelőhelyet biztosít a madaraknak, ikrázóhelyet a halaknak, búvóhelyet a vízirovaroknak, valamint közvetett és közvetlen táplálékforrást jelent az itt élő számtalan élőlény számára. Számos rovar például a nád szöveteit rágja, nedveit szívja. Több madár számára pedig éppen ezek az apró rovarok jelentenek kiváló táplálékforrást, de vannak amelyek a nád friss hajtásait eszegetik.

7. Miért kedvelik a horgászok a tavat?

A tó több évtizede kedvelt horgászvíz. Az itt élő halak táplálékbázisát a plankton szervezetek biztosítják. Számos, a horgászok számára értékes halfaj például a ponty (Cyprinus carpio), a csuka (Esox lucius) vagy a lesőharcsa ( Silurus granis) tenyészik a vízben.
A compó (Tinca tinca) árvaszúnyog lárvákat, férgeket, csigákat fogyaszt. Gyakoribb halfajok még a veresszárnyú keszeg (Scardinius erythrophtalmus) a kárász (Carassius carassius), és a fogassüllő (Lucioperca lucioperca).
Az 1960-as években betelepített halfajok megváltoztatták a tó élővilágát.
A Távol-Keletről betelepített amur (Ctenopharyngodon idella) és fehér busa (Hypophthalamichthys molitix) őshazája Kína. Az amurt a gyorsan terjedő parti vegetáció „irtására” telepítették be, de kiderült, hogy a parti zóna növényzetének elpusztítása a tó vizének kedvezőtlen állapotváltozását okozza. A naphal (Lepomis gibbosus) őshazájából É-Amerikából díszhalként került Európába.
A vízben úszkáló apró békalárvák, az ebihalak számos halnak kiváló táplálékot jelentenek. A belőlük kifejlődő békák aztán a népes szúnyogsereget pusztítják.
A mocsári teknős (Emys orbicularis) homokba rejtett tojásait a nap melege költi ki. Gyakran látható a vízen „tovakígyózó” vízisikló (Natrix natrix), mely teljesen ártalmatlan, hiszen mérge egyáltalán nincsen.
A fokozottan védett vidra (Lutra lutra) a környező csatornákban fordul elő gyakrabban, de időnként átjár a tó zavartalanabb részeire halat zsákmányolni.

8. Úszóbajnokok és szigonyosok

A nyílt víz és a partmenti nádasok gazdag madárközösségnek adnak otthont. A mélyebb tavakat kedvelő szárcsa (Fulica atra) mindenevő, de legjobban mégis a vízinövényeket kedveli. A tőkés récét (Anas platyrhyncha) nyáron már kicsinyeivel együtt láthatjuk, amint buzgón szűrögetik a vízből a sok apró vízi élőlényt. A kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)
részben a víz alá bukva részben a felszínen csipegetve szerzi vízirovarokból, csigákból, apró halakból és vízinövényekből álló táplálékát. A vízityúkot ( Gallinula chloropus) csak rövid időre pillanthatjuk meg a nádasok szegélyén, amint nagyokat lépeget. Kedveli a rovarokat, békalencsét, a nád és a sás friss hajtásait. Ügyesen kúszik fel a nádra, de ügyes az úszásban is, pedig úszóhártyája sincsen. Vízparti fákon behúzott nyakkal kucorog a bakcsó (Nycticorax nycticorax). Nagyon emlékeztet a varjúra, talán ezért is kapta a „vakvarjú” nevet. A „vak” szó életmódjára és hangjára utal. Szürkületben a táplálkozóhely felé repülve jellegzetes „kvak-kvak” hangot hallat. A törpe gém (Ixobrychus minutus) óvatos mozdulatokkal mászik a nádszálakon a víz felett. Csőrét szigonyként használva, villámgyors mozdulattal vág zsákmánya után.

9. Nádi énekkar

A nádasok tavasztól madárdaltól hangosak. A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) énekével védi fészkének környékét. Fészkét a víz fölött készíti, általában 6-7 nádszál tartja, de mindig van közötte egy erős, előző évi szál is, hogy megtartsa a fiókákat és a szülőt is. A vízből és a víz felszínéről szitakötő lárvákat, vízipoloskákat, pókokat, legyeket szedeget össze. A jellegzetes hangjáról ismert kakukk (Cuculus canorus) gyakran a nádirigó fészkébe rakja tojását.
A természetszerű nádasokat szereti a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scipaceus).
Az élettelennek tűnő téli nádas is fontos szerepet tölt be sok faj életében. Igaz, ilyenkor az itt élő rovar- és madárvilág nagy része eltűnik, mások viszont itt találnak téli menedéket, élelmet. A kékcinkék (Parus coeruleus), függőcinegék (Remiz pendulinus) és barkóscinegék (Panurus biarmicus) télen a nád bugájában magokat szedegetnek. Ügyesen átvizsgálják a hajtásokat, gubacsokat és levélhüvelyeket a bennük megbúvó gubacslegyekért, gubacsszúnyogokért, hernyókért.

10. Fák, bokrok

A tó környékén hajdan a magasabb, jó talajú helyeken tölgyerdők, tölgyligetek díszlettek. Ma a tavat telepített erdők ölelik körül. Zömmel olyan honos hazai fajok alkotják őket, mint a kocsányos tölgy (Quercus robur), szürke-(Populus canescens) és fehérnyár ( P. alba), vénic ( Ulmus laevis)-és mezei szil (U. minor), mezei (Acer campestre) és hegyi juhar (A. pseudoplatanus). De előfordul több, idegen tájakról betelepített fafaj is. Például az akác( Robinia pseudoacacia), a fekete fenyő (Pinus nigra), a platán (Platanus acerifolia) és az ostorfa (Celtis occidentalis).
A cserjeszintet az ősszel a „vörösben izzó” galagonya (Crataegus monogyna), a hamvaskék bogyókat érlelő kökény (Prunus spinosa), a fagyal (Ligustrum vulgare), a fekete bodza (Sambucus nigra), valamint a csíkos kecskerágó (Euonymus europeus )és a gyepűrózsa (Rosa canina) alkotja. A keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), melyet gyakran olajfaként emlegetnek, a Földközi-tenger mellékén, Nyugat –és Közép-Ázsiában honos. Sajnos az utóbbi időben rendkívüli módon elszaporodott. Gyorsan nő és hatalmas gyökérzetet fejleszt, ezáltal szinte kiirthatatlanul terjed az őshonos növényzet rovására.

11. Erdei lakótelep

Az erdő jellegzetes lakói a harkályfélék: a nagy fakopáncs (Dendrocopos major) és a fekete harkály (Dryocopus martius). Itt fészkelnek a legszebb hangú énekesek is. Az üdülők gyakran élvezhetik a fülemüle (Luscinia megarhynchos) és a sárgarigó (Oriolus oriolus) fület gyönyörködtető trilláit. A ragadozók jellegzetes képviselője a karvaly (Accipiter nisus), a héja ( Accipiter gentilis) és az egerészölyv (Buteo buteo).
Az erdőben lakó sok faj közül megemlíthetjük a kedves széncinkét (Parus major) és a vörösbegyet (Erithacus rubecula), az erdei pintyet (Fringilla coelebs) és a hangos szajkót (Garrulus glandarius). Az esti szürkületben csapongó denevérek keresik a táplálékul szolgáló rovarokat. A sün (Erinaceus europaeus), az őz (Capreolus capreolus), és a róka (Vulpes vulpes) is menedékre talál itt.
Az erdők nemcsak a bennük élő számtalan élőlény miatt fontosak, de a tó vizének védelmébe is jelentős szerepet játszanak.

12. A Várdomb

A Kalocsai Sárköz a vízrendezések előtt az ország álló-és folyóvizekben egyik leggazdagabb területe volt. A Duna áradásaitól szabadon maradt szárazulatokon jöttek létre a mindenkori emberi települések.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tó környékén már több ezer éve megtelepedett az ember. Az itt található homokdombon ( un. Várdomb) szarmata korból származó csontvázas sír került elő. A feltárások során bebizonyosodott, hogy ugyanitt a koraközépkorban templom és templomkörüli temető, a domb aljában, pedig egy viszonylag nagy kiterjedésű település volt. A török időkben a dombon feltehetően vár állott. A tó már ekkor kedvelt fürdőhely volt. Tömegével keresték fel a tavat a gyógyulni vágyó emberek.
Üdülőhelyként való fellendülése az 1930-as években, a kalocsai jezsuita gimnázium üdülőjének felépítésével indult. A mai üdülőtelep kiépülése az 1960-as években kezdődött.

A Kékmoszat tanösvény anyaga letölthető INNEN.
   
 
2016. 08. 23. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design