Lezárult a Fejetéki-mocsár megmentésére indított élőhelyrehabilitációs program
2015.08.26.
Hatásosnak bizonyult a vízvisszatartásra épített föld alatti résfal. A mocsárban a legmelegebb augusztusi napokon is volt víz, pedig az elmúlt években nyár végére már rendre kiszáradt. A természetvédelmi szempontból különösen értékes élőhely helyreállítását 98,97 millió forint európai uniós támogatással valósította meg a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Széchényi 2020 keretében.
A Fejetéki-mocsár Duna-Tisza közi hátság tőzeges mocsarainak egyik utolsó hírmondója, számos védett állat- és növényfaj otthona.
Piros madársisak a Fejetéki-mocsár területén – Fotó: Faggyas Szabolcs
Megtalálhatók itt orchideafélék, például a piros madársisak és a hússzínű ujjaskosbor, vagy a szintén védett buglyos szegfű és kornistárnics. A Fejeték legjellegzetesebb növényei azonban nem a vadvirágok, hanem a zsombéksás és a védett rostostövű sás, melyek borzas sarjtelepei pont úgy néznek ki, mintha sok-sok Pom-pom nőtt volna ki a talajból.
A mocsár területén tavaly ilyenkor száraz lábbal is át lehetett kelni, most azonban nem is érdemes próbálkozni, a tőzeg ugyanis legalább 30 cm vastagságban át van itatódva vízzel. Az állandó vízborításnak köszönhetően jó éve volt az itt élő békáknak, utódaik zavartalanul kifejlődhettek. A homoki területeken igen gyakori barna ásóbéka lárvájának (ebihal) fejlődése például akár 50-110 napig is eltarthat. Ha eközben élőhelyük kiszárad, akkor az utódok elpusztulnak.
A föld alatt szabályozatlanul elszivárgó vizek megtartására szolgáló vízzáró anyaggal töltött résfal természetvédelmi alkalmazása újdonságnak számít Magyarországon. Működését, illetve a talajvízszint változásait négy megfigyelő kút segítségével folyamatosan ellenőrzik.
Vízszint ellenőrzés az egyik megfigyelő kútnál – Fotó: Faggyas Szabolcs
Augusztus elejére befejeződött a rekettyefűzzel sűrűn benőtt területrészek megtisztítása is, így a felnyíló területeken az elkövetkezendő években a mára már eltűnt növények nyerhetik vissza élőhelyüket. A megtisztított részeken most nyílt vizek vannak, ahol felbukkantak olyan parti- és gázlómadarak, melyek korábban nem fordultak elő a Fejetéken. Jönnek táplálkozni nagy kócsagok, szürke gémek, sőt, nemrégiben egy gólyatöcs családot is megfigyeltek itt, amely egy igen ritka, fokozottan védett madárfaj.
Érkező gólyatöcs - Fotó: Faggyas Szabolcs
A területen hamarosan elkészül egy 3 kilométer hosszú tanösvény is. Ennek nagy része száraz lábbal járható földutakon vezet a mocsárvilág szegélyén, de egy pallósoron át a mocsár medrét is keresztezi. A tanösvény szabadon látogatható lesz.
A projekt alapadatai:
Címe: A Kiskunhalasi Fejetéki-mocsár vízellátásának javítása vízszintszabályozó műtárgyak segítségével
Kedvezményezett: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság
A kivitelezés ideje: 2014. szeptember 01. – 2015. augusztus 31.
A FEJETÉKI-MOCSÁR A BORÓKA-FÜZETEK SOROZATBAN
Megjelent a Kiskunsági Nemzeti Park ismeretterjesztő kiadvány-sorozatának, a Boróka-füzeteknek a legújabb száma, amely a Duna-Tisza közi lápok és mocsarak kialakulását, élővilágát mutatja be. Az egyik fejezet témája a Fejetéki-mocsár. Aki szeretne többet megtudni ennek a különleges természetvédelmi területnek az állatairól, növényeiről, vízjárásáról, annak érdemes elolvasnia a Boróka-füzetek legújabb számát, amit a Természet Házában vásárolhat meg.
CIKKEK, FILMEK A FEJETÉKI-MOCSÁR MEGMENTÉSÉRŐL
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság fontosnak tartja, hogy természetvédelmi programjairól tájékoztassa a helyi lakosságot és a természetvédelem iránt érdeklődőket.
A Fejetéki-mocsár megmentéséről 2015. június 10-én a kiskunhalasi Sóstó-csárdában beszélt újságíróknak a program szakmai felelőse, Faggyas Szabolcs. Beszámolt az élőhely helyreállításának legfontosabb lépéseiről és a föld alatti résfal működésének eddigi tapasztalatairól.
A terület élővilágát egy helyi civil szervezet, a Zöld Közösségért Természetbarát Egyesület alenöke, Kiss Tamás mutatta be előadásában.
Újságírókkal terepen
A Fejetéki-mocsár területén Somogyi István, természetvédelmi őrkerület-vezető kalauzolta a résztvevőket
A rendezvényen részt vett Kiskunhalas polgármestere, Fülöp Róbert is, aki elmondta: A Fejetéki-mocsár vízmegtartására használt technológiát és a természetvédelmi program során szerzett tapasztalatokat a későbbiekben talán a Sóstó vízmegtartására is fel tudják használni.
Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere
Cikkek és filmek a mocsár megmentéséről:
http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/megmenekulhet-a-mocsar-616322
http://halasinfo.hu/megmentettek-fejeteki-mocsarat-video/
http://www.greenfo.hu/hirek/2015/08/25/jo-eve-volt-a-bekaknak-az-ujjaelesztett-fejeteki-mocsarban
Kezdődik a fokhagymaszagú békák násza a Fejetéki-mocsárban
Megkezdődött a barna ásóbékák nászidőszaka a Kiskunhalas melletti Fejetéki-mocsárban. A rejtőzködő életmódot folytató ásóbékát máskor nem könnyű megpillantani, ilyenkor azonban szinte forr a víz a párt kereső, párosodó vagy petét rakó békáktól.
Az ásóbékáknál is, mint a békáknál általában, a nőstények a nagyobbak
Fotó: Faggyas Szabolcs
A barna ásóbéka védett faj, az ásóbékák családjának egyetlen hazai képviselője. A nappalt általában a talajba beásva tölti, és csak éjszaka indul táplálékszerző körútra. Pókokkal, meztelen csigákkal, férgekkel táplálkozik.
Barna ásóbéka
Fotó:Faggyas Szabolcs
Ránézésre úgy fest, mint egy kisebb varangy, de bőre sima, nincsenek rajta sűrű szemölcsök. Színe meglehetősen változatos, nincs két egyforma rajzolatú példány. A hímek alapszíne sárgás, a nőstényeké inkább szürkésbarna, sötétebb színű barnás, olajzöld foltokkal tarkítva. Vészhelyzetben felfújja magát, és fokhagymaszagú váladékot bocsát ki, ezért Németországban és Horvátországban is fokhagymavarangynak nevezik.
Lárvája a hazai békák közül a legnagyobb termetű ebihal, ami akár a 8-12 centiméteresre is megnőhet.
A petefüzéreket a vízinövények köré tekerik
Fotó:Faggyas Szabolcs
A békanász videón: https://www.youtube.com/watch?v=2RaydVW9MQc
Az ásóbékát leginkább élőhelyei elvesztése veszélyezteti. Életmódja miatt csak a laza, homokos, löszös talajú helyeket kedveli, ahol könnyen beáshatja magát. Ebihalainak egy része pedig vízben telel át, ezért különösen érzékeny az élőhely kiszáradására.
Az idei tavasz ugyan kedvezett a békáknak, mert tavaly és az év első hónapjaiban szokatlanul nagy mennyiségű csapadék hullott, de ezen a területen az élőhelyük kiszáradása már hosszú távon sem fenyegeti az ásóbékákat. A mocsár felszín alatt elszivárgó vizeit ugyanis egy uniós finanszírozású természetvédelmi program keretében föld alatti résfallal megfogták, így remélhetőleg sikerül megállítani a Fejetéki-mocsár évtizedek óta tartó lassú kiszáradását.
A felszíni víz szintjét egy szintén újonnan épült bukózsilippel szabályozzák. Ennek segítségével már napok óta engedik le a vizet a területről. A cél az, hogy minden időszakban olyan vízszintet állíthassanak be, ami nem veszélyezteti a környező ingatlanokat és kedvező a területen élő növény- és állatfajok számára.
Befejeződtek a földmunkák a Fejetéki-mocsárnál
Befejeződtek a nagy munkagépekkel végzett földmunkák a Fejetéki-mocsár mellett, ami az utóbbi hónapokban megnehezítette a Hatöles úton való közlekedést. Ezúton is köszönjük az ott lakók megértését.
Fotó:Somogyi István
Fotó:Somogyi István
A beruházás célja az alföldi tőzeges mocsarak egyik utolsó hírmondójának megmentése. A különleges természeti értéket képviselő mocsár emberi beavatkozások és éghajlati változások miatt az utóbbi évtizedekben zsugorodott és kiszáradóban volt. Ezt a folyamatot hivatott megállítani a bentonittal töltött, közel 8 méter mély és 180 méter hosszú föld alatti résfal, és a felszíni víz szintjét szabályozó bukózsilip. Ha résfal segítségével sikerül megtartani a felszín alatt szabályozatlanul elszivárgó vizeket, akkor a közeljövőben újjáéled majd a védett fajokkal teli mocsárvilág.
Engedik le a vizet a mocsárból
Megtörtént a Hatöles út mentén elhelyezett új bukózsilip szintjének beállítása. A január végén kihelyezett műtárgy bukási szintje az engedélyeknek megfelelően alacsonyabbra került, ennek következtében a felesleges vízmennyiség szabályozottan el tud folyni a vizes élőhelyről.
Engedik le a vizet az új bukózsilip segítségével Fotó: Somogyi István
Ezzel a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai arra törekednek, hogy összehangolják a természetvédelmi és lakossági érdeket. Az elkövetkező napokban nagy mennyiségű vizet vezetnek le a területről, hogy csökkenjen a környező ingatlanok veszélyeztetettsége. A cél elérése érdekében azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy annyi víz maradjon a felszínen, amennyi a mocsári élővilág ökológiai igényeinek szükséges.
A Kiskunhalas melletti védett terület a Duna-Tisza köze tőzeges mocsarainak egyik utolsó hírmondója. A kiszáradóban lévő mocsár megmentésére a természetvédelmi szakemberek uniós támogatással úgynevezett résfalat alakítottak ki a felszín alatt, ami arra hivatott, hogy a szabályozatlanul elszivárgó vizeket visszatartsa. A vízmegtartással újjáéled a különleges mocsárvilág, és ismét megjelennek a területről korábban leírt ritkább orchidea fajok, a feltűnően szép virágú vidrafű, a nevében élőhelyére utaló posvány kakastaréj vagy a fokozottan védett lápi békabuzogány.
Vidrafű, ami évekkel ezelőtt eltűnt a területről, de az ökológiai állapotok javulásával remélhetőleg újra megjelenik majd. Fotó: Vajda Zoltán
Az elmúlt időszak esőzései ellenére hosszú távon a Fejetéki-mocsarat is a kiszáradás veszélye fenyegeti, ahogyan a Kiskunhalas környéki egykor vízjárta területek is mind kiszáradtak, illetve feltörték őket.
A kiszáradásban az éghajlati tényezők mellett döntő szerepet játszottak az emberi beavatkozások is. Az 1950-es években kezdődő lecsapolásnak és csatornázásnak köszönhetően teljesen átalakult a Duna-Tisza köze vízháztartása. A Kiskunhalas északi részén húzódó mocsárvilág vízellátásában meghatározó felszín alatti vízáramlás mennyisége is csökkent. Ezt a talajvízszint süllyedési folyamatot pedig az 5-10 éventeismétlődő bővebb csapadék sem képes ellensúlyozni.
Ahogy napjainkban, úgy 2000-ben, 2006-ban és 2010-ben is bőséges csapadék hullott. A fotó a 2010-es állapotokat mutatja, amikor vízvisszatartó résfal nélkül is igen magas volt a felszíni vízszint. Fotó: Somogyi István
A pályázat megvalósítása során alkalmazott beavatkozásoknak köszönhetően szabályozható vízkormányzás vált lehetővé, amely meggátolja a területen felgyülemlett vizek akadálytalan elszivárgását.
Faggyas Szabolcs projektmenedzser
Ezt a módszert gyakran alkalmazzák vízvisszatartásra, árvízvédelemre, de természetvédelmi célból ismereteink szerint Magyarországon most először készítenek résfalat. A munkálatok során egy közel 8 méter mély és 180 méter hosszú árkot ásnak, melyet vízzáró anyaggal, ún. bentonit zaggyal töltenek fel. A bentonit az agyag egyik fajtája, amely nagy mennyiségű vizet képes megkötni, így megakadályozza, illetve jelentősen lassítja a felszín alatti vizek elszivárgását. A földmunkák ez év szeptemberében kezdődnek, és a tervek szerint az év végig be is fejeződnek.
A felszíni víz szintjét a Hatöles út mellé épített bukó zsilippel fogják szabályozni. A cél az, hogy annyi víz maradjon a felszínen, amennyi megfelelő a mocsári élővilágnak, de még nem veszélyezteti a környező ingatlanokat.
A Fejetéki-mocsár számos védett állat- és növényfaj otthona. Megtalálható itt például a kornistárnics és az orchideafélékhez tartozó mocsári kosbor és hússzínű ujjaskosbor. A terület legjellegzetesebb, azonnal szemet szúró növényei azonban mégsem a mutatós vadvirágok, hanem a zsombékokat alkotó sások oszlopai. Ezek a képződmények valójában a zsombéksás és a védett rostostövű sás sarjtelepei, amelyet régen a pásztorok kivágtak, megszárítottak és kényelmes, hordozható ülőkének használtak.
A Halas környéki vízjárta területek kiszáradásában emberi beavatkozások és éghajlati tényezők is szerepet játszanak. Az ötvenes években kezdődő lecsapolási és csatornázási láznak köszönhetően a Duna-Tisza közén teljesen megváltozott a mélyebb fekvésű területek vízháztartása. A Kiskunhalas északi részén húzódó mocsárvilágban is csökkent a talajvízszint, a csapadék pedig az egyre szárazodó éghajlat miatt már nem képes pótolni a veszteséget.
A természetvédelmi szakemberek bíznak benne, hogy az eddig szabályozatlanul elszivárgó vizek megtartásával újjáéled a mocsár, és újra megjelenik majd a feltűnően szép, fehéres-rózsaszín virágú vidrafű vagy a fokozottan védett lápi békabuzogány. Ennek érdekében a terület nagy részén elburjánzott rekettyefűz visszaszorítását is meg kell oldani. Az élőhely helyreállítását az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programjának támogatásával végzi a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság. A kivitelezés ideje alatt 20 főt foglalkoztatnak a természetvédelmi program keretében.