| |
A védett terület legértékesebb társulása a zsombéksásos, mely hajdan a Duna-Tisza közén nagy területeket borított. Vízzel borított, tápanyagban szegény, tőzegesedő, jellegzetes megjelenésű élőhelyek. A zsombékok olykor 1 m-t is elérő sáscsomók. A zsombékok közötti részek a vízzel borított semlyékek. A semlyékek adnak otthont különös vízi gerinctelenek és a ma már igen ritka védett növénynek. Az 1 m-re is megnövő sás- és kákafajokban, vízigényes nem zsombékoló fűfélékben gazdag magassásrétek kisebb-nagyobb foltjait is megfigyelhetjük sétánk során. A víz visszatartásával, a nád térhódításának egyensúlyban tartásával valamint a vízbe szivárgó anyagok (műtrágya, szennyvíz) beszivárgásának megakadályozásával biztosíthatjuk az élőhelyfolt fennmaradását.
A védett terület legértékesebb, nagyon ritka társulása a rosttövű sásos A rostostövű sás (Carex appropinquata), amely kb. 70 cm magas, ritkásan álló zsombékokat képez. A rosttövű sáson kívül jellemző, a zsombéksás (Carex elata) és a szintén szép fejlődésű zsombékokban növő mocsársás (Carex acutiformis). A zsombékost a gyakran 1-1,5 méterre is kiemelkedő oszlopszerű tövekről ismerhető fel. Régen a zsombékot kivágták, megszárították és ülőkének használták. A zsombékok között vannak nyílt vízfelületek is (kb. 15-25%-ban), de a semlyékekben sok más növény él.
A fehér gólyák érkezését hirdető mocsári gólyahír (Caltha palustris).A zsombéksás mára eltűnt növénye a hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata). A ma már védett vidrafüvet régen tömegesen, mázsaszámra gyűjtötték, mivel leveleiből készült teája, illetve alkoholos kivonata gyomorerősítő, lázcsillapító, gyulladásgátló. A lápi békabuzogány (Sparganium natans), a Duna-Tisza köze legritkább lápi növénye. A mocsárban néhány töves előfordulása ismert. A vízi menta (Mentha aquatica) lilás virágait júliustól őszig bontja. Hajtását megdörzsölve mentolillatot áraszt. Teája jótékony hatással van a tápcsatornámnk működésére, külsőleg a reumás fájdalmakat enyhíti.. A tüdőscsigák közé tartozó nagy mocsárcsiga (Lymnaea stagnalis) a szerves üledéktől, illetve az állati tetemektől szabadítja meg a vízi életközösséget. Az orvosi pióca rokona a lónadály (Haemopis sanguisuga), amely más piócákkal szemben nem vérszívó, hanem falánk ragadozó, a zsákmányolt rovarlárvákat, csigákat, férgeket egészben nyeli le. A világosbarna hátú erdei béka (Rana dalmatina) március végén párzik. Petéit (600-1500) nagy csomókba rakja le.
A semlyékekben fejlődő ebihalak augusztusra már teljesen átalakulnak.
|
