magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» A Kiskunsági NPI védett területei » Kiskunsági Nemzeti Park » Miklapuszta
Miklapuszta
 


Miklapuszta a Solti-síkság és a Kalocsai-Sárköz határán fekvő nagy kiterjedésű szikes puszta. 1993-ban Tájvédelmi Körzetként országos védettséget kapott, 1996-ban lett a Kiskunsági Nemzeti Park része. A védett terület kiterjedése 6241 hektár.

A jelenleg védelmet élvező szikesek főleg a Duna szabályozasa után alakultak ki, mivel a talajvíz mozgása megváltozott. Az erősen szikes – nyáron a sókiválástól vakítóan fehér, alacsony fekvésű térszintek között magasabb felszíneket, úgynevezett padkákat találunk. Méretük a néhány száz négyzetmétertől a négyzetkilóméteresig változhat. Jellemzőjük hogy igen meredek parttal, sokszor egy méterre is kiemelkednek környezetükből. A szikes talajok és e jól fejlett szikpadkák jelentik a védett terület talajtani és geomorfológiai értékét.
A változatos mikrodomborzat hatására a erősen mozaikos élőhelyek alakultak ki. A valamikori állandó vizű mocsarak helyén magas sótartalmú, erősen lúgos vízzel borított szikes mocsarak jellemzők, amik igen fajszegények. A legmélyebb részeken a nád alkot zárt állományokat. A sekélyebb vizekben a zsióka jellemző, amit szikes rétek határolnak.  Az ecsetpázsitos, fehér tippanos rétek jellemzők. A vakszikes felszíneken főleg a pozsgás zsázsa, a sziki sóballa, a bajuszpászit, a bárányparéj és a sziki őszirózsa él meg.

A magasabb hátakat egykoron fajgazdag alföldi sztyepprétek és erdős-sztyepp foltok borították. A fakivágás és legeltetés alapjaiban változtatta meg a növényzet összetételét. Az eredeti vegetációnak csak néhány foltja élte túl az intenzív tájhasználatot. Az alföldi sztyepprét fajai közül a barázdált csenkesz mellett a sárga virágú aranyfürt, a szeplőlapu, és a koloncos legyezőfű színesíti a tájat. A tölgyesek egykori jelenlétének bizonyítékai a tollas szálkaperje és a buglyos kocsord.

Az MME feltáró munkájának eredményeként Miklapuszta madárvilágáról sokat tudunk. Itt már kora tavasszal megindul az élet. Miután a puszta téli vendégei - nagy őrgébics és a kékes rétihéja - visszatérnek északi költőterületeikre, délről megérkeznek a tavasz első hírnökei a bíbicek. A szikes laposok tavaszi vizein nagy számban pihennek meg az északra vonuló pajzsos cankó csapatai mellett, a füstös cankók, a nagypólingok is. Nagy csapatokban pihennek és táplálkoznak itt az észak felé vonuló nagylilikek, vetési ludak és nyári ludak csapatai is. Ha a vizek elég nagy kiterjedésűek, és tavasz közepére nem száradnak ki, akkor költ itt gulipán is. De a puszta ekkor nem csak a parti madarak jellegzetes hangjától zajos.  A hangos madárcsapatok mellett két, nehezen megfigyelhető madár az ugartyúk és a széki lile jelenléte adja meg a puszta igazi madártani értékét. Ma már mindkét faj igen ritka, nemcsak Magyarországon, de egész Európában!

Valamikor a pusztába ékelődő nádasok gémtelepeket is rejtettek.  A gémek ma márcsak táplálkozni járnak a tocsogókra, a szikes gyepekre. A kis kiterjedésű nádasokban ma is fészkel a barna rétihéja, mely jellegzetes vitorlázó röptével keresi főleg békákból, madarakból táplálékát a vizenyős területek felett. Alkonyattájt mély búgó hangja árulja el a nehezen észre vehető bölömbika jelenlétét.

Mivel a védett területen nincsenek erdők, csak olyan ragadozó madarak tudnak itt költeni, amik megelégszenek a szarkák és varjak elhagyott fészkével. Ilyena ritka kékvércse és a kerecsen sólyom, vagy a gyakoribb vörös vércse.  is. De látták itt már a hazánkban ritka átvonulóként ismert pusztai ölyvet is. A puszta téli ragadozó madár vendége a gatyásölyv, és a nyilaló röptű kis sólyom (Falco columbarius). Az erdei fülesbagoly is a varjúfélék elhagyott fészkeiben rakja le tojásait. Míg a fülesbaglyok tápláléka főleg pockokból áll, addig a kerecsen sólyom előszeretettel zsákmányolja az ürgét, a puszták jellegzetes védett rágcsálóját.

A Miklai tájat sok halastó is tarkítja. A benádasodó tópartok jó élőhelyei lehetnek a vízimadaraknak, de azzal, hogy elvezetik a felszíni vizeket, tovább száríthatják a pusztát. Miklapuszta a környező védett természeti területekkel egységes "zöld folyosót" a óz északról délre vonuló madártömegek számára.  

Mivel a terület jelentős része az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. része és a Csornapusztai lőtér védőzónájába esik, kizárólag szakvezetővel látogatható. A közelben levő Szelidi-tó Természetvédelmi Terület viszont igen kedvelt kirándulóhely.



 

   
 
2017. 08. 22. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design