magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Természetvédelmi területek » Kunfehértói holdrutás erdő
Kunfehértói holdrutás erdő
  Védetté nyilvánítás éve: 1975. Kiterjedése: 120 ha

A védett területet egyetlen növényfaj, a virginiai holdruta háborítatlan fennmaradása érdekében alakították ki. Az ilyen „fényűzés” legnagyobb ritkaságok vagy a legkényesebb fajok esetében elengedhetetlen, hiszen az adott növény megőrzésére nincs más lehetőség.
Az erdő írásos múltja az 1700-as évek közepéig kereshető vissza. Ekkor Nagy Szeder László a „Kiskun-Halas város gazdaságtörténete” című könyvében, mint közcélokra kisajátított nyárerdőt említi. A később készült térképeken is mindig erdőként jelzik a területet. A 19. század elején megkezdődött erdőtelepítésekkel területe folyamatosan nőtt. Először még őshonos fajokat ültettek, a múlt század harmincas éveitől viszont az akác, majd a századforduló után a nemesnyár és a fenyők telepítése is megindult. Ezzel alapvetően átalakították az akkor még természetes erdő képét.
A ma itt tenyésző 42 fásszárú növényfaj (26 fa és 16 cserjefaj) látszólagos sokszínűsége ezeknek a mesterséges betelepítéseknek köszönhető.
A védett, egykor feltehetően gyöngyvirágos tölgyes erdő faállományának jelentős részét ma az akác alkotja. Az őshonos fajokat a szürke nyár és a kocsányos tölgy képviseli. A fekete bodza kivételével a fajgazdag cserjeszint az eredeti gyöngyvirágos tölgyes maradványa, akárcsak a gyepszintben a gyöngyvirág, a salamonpecsét és a kék ibolya.
A védett terület ritkasága a virginiai holdruta (Botrychium virginianum) ebben a meglehetősen degradált gyepszintben él, és szemlátomást jól érzi magát. Hasonló adottságú termőhelyeket százával találhatna, még a távolság sem lenne számára akadály, hiszen lisztfinomságú spóráit bárhová elhordja a szél, mégis ez az egyetlen előfordulása a Kárpát-medencében.
A virginiai holdruta 1951-ben történ felfedezése óta folyamatosan izgatja a kutatók fantáziáját a kérdés: Miért csak itt él meg ez a növény? Két vélemény alakult ki a növény eredetével kapcsolatban. Egyik természetesen az őshonosságát hangoztatja, míg a másik szerint a századfordulón beindult erdősítések valamelyik fázisában, az akkor még külföldről behozott facsemeték földlabdájával kerülhetett mai termőhelyének közelébe a holdruta, és onnan spórái segítségével telepedett meg a természetes erdőállományokban. Függetlenül attól, hogy melyik feltevés az igaz, a természetvédelem feladata megóvni ezt a kontinensünkön ritkának számító növényt.
A virginiai holdruta az ősi harasztok közé sorolható, legközelebbi rokonai a páfrányok.
Kunfehértói állományának nagysága ma ezer példány körüli, de hosszú fejlődésmenete miatt a pontos állománynagysága nehezen becsülhető meg.
Ismerkedjünk meg kissé közelebbről a virginiai holdrutával! A virágos növényeknél jóval ősibb törzsbe, a harasztfélék közé tartoznak. Legközelebbi közismert rokonaik a páfrányok. A nedves években a félméteres magasságot is elérő, osztott és csipkés-fogas szeletű levelei teljesen páfrányszerűvé teszik. Az orchideákhoz hasonlóan a fejlődése gombákhoz kötött, igen lassú, akár tíz évig is tartó folyamat. A holdruták más fajai az egész északi mérsékelt övben elterjedtek, a leggyakoribbak Észak-Amerikában.
Az utóbbi évek botanikai vizsgálatai a holdruta mellett kimutattak néhány más érdekes, az Alföldön ritkának számító fajt is erről a védett területről, mint például a szálkás pajzsikát (Dryopteris carthusiana), ami a szintén a páfrányok közé tartozik, vagy az orchideafélékhez tartozó kis- és a széleslevelű nőszőfüvet (Epipactis microphylla, E. helleborine) és a madárfészek kosbort (Neottia nidus-avis) is.

   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design