magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» A múlt emlékei » Árpád-kori templom Soltszentimrén
Árpád-kori templom Soltszentimrén
 


Csonka torony fotó: Barkóczy Csaba

Az 1400 lakosú Soltszentimrét a Kiskőrös-Izsák-Solt háromszögben kell keresnünk, a Duna-völgyi-főcsatorna és a Budapest-Kelebia vísúti fővonal mentén. A település hivatalos neve 1924 óta ez, 1919. február 15-én Pusztaszentimre néven lett önálló község, addig Akasztó pusztái közé tartozott. Hatalmasat kell visszalépnünk az időben, hogy a hely régmúltjával találkozhassunk. Tass, Solt, Fajsz vidéke a IX. század vége óta fejedelmi, később a királyi család szállásterülete, vadászó, halászó, legeltető birtoka volt. A Magyar Nemzeti Múzeumban látható csontlemezzel díszített fanyereg éppen a szentimrei határban került elő honfoglalás kori lovas sírból.

Merőben más a Duna-Tisza közének mai tájképe, mint egy évezrede volt. A kiskunsági homokhátság buckás, szélfútta dombjaitól nyugatra, ahol ma gyér növényzetű szikes puszták és szinte szavannaszerű sík földek terülnek el, a XVIII. századig élővizekben, időszakos tavakban, árterületekben, nedves rétekben gazdag vidék volt. A kuruc háborúk lecsendesedésével, majd különösen a napóleoni háborúk európai gabonaéhsége láttán az új tulajdonosok erőltetett ütemben alakították át a legelőket és ligeterdőket monokultúrás szántóföldekké. Nem sok idő kellett, hogy a természetes vízutánpótlásukat a lecsapolások miatt elveszített, kizsigerelt talajok kiszáradjanak, meddővé, szikessé, sívó homokpusztákká váljanak, azután jött, "válságkezelés" gyanánt Amerikából, az akácfa a futóhomok megkötésére.

A régi vízi világ emlékét Soltszentimrétől keletre a Kolon-tó, a település nyugati határában az élővizű csatornarendszer őrzi. Az Árpádok korát a Csengődi-csatorna közelében levő dombháton az úgynevezett csonka torony, a település ősi templomának romjai őrizte meg. Alaprajzát az 1961-ben elvégzett műemléki felmérés és régészeti feltárás tisztázta. Eszerint, illetve a megfigyelhető részletek alapján a keletelt tengelyű egyhajós épület hajója 12,8 méter hosszú, 6,3 méter széles , a szentély szűkülete 4,8 méter. A hajó nyugati oldalán áll a 2,6-szer 2,8 méteres oldalélű 10,6 méter magas, valóban csonka torony, amelynek négy emeletéből csupán kettő maradt. Északon a hajó és a szentély jó két méteres magasságban, délen egy méter alatti falcsonkként látható. Téglával vegyes réti mészkőből, úgynevezett darázskőből épült, a téglák közt római eredetű darabok is lehetnek. A templom bejárata dél felől nyílt, a toronyba belülről, félköríves átjárón keresztül lehetett bejutni. A szentély a nyolcszög három oldalával záródik, támpillérek nélkül, elkészültét a hazai román stíluskorszak derekára tehetjük. A hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben - Soltvadkert - veszítette életét a trónörökös Imre herceg, az emlékére emelt Szent Imre-egyház ebben a formájában az 1200-as évek közepén készülhetett.
A vidék a mohácsi vészt követő török hadjáratok alatt elnéptelenedett, de csak az 1700-as évek végétől települt újra. Borovszky Samu vármegye-monográfiájának készültekor, az 1870-es években a szóban forgó terület Blaskovics Sándor birtoka volt. A könyvben látható a pusztaszentimrei romtemplom rajza, a földesúr 1860-ban ásatott a helyszínen, aminek során értékes leletek kerültek napvilágra. Kétezerben a millennium tiszteletére a település rendbe hozatta a műemléket és környezetét. A lőréses torony falcsonkját lapos bádogtetővel fedték be, kis közáldozattal kaphatna helyette formásabb fedelet cserépből.

Ludwig Emil

Forrás: Magyar Nemzet 2007. március 31. Rejtőzködő Magyarország: Árpád-kori templom Soltszentimrén

Egy Árpád-kori templomrom fénytörténete (Soltszentimre, Csonka-torony)


Bár 1930-as években az Alföld legjelentősebb Árpád-kori templomromának nevezték a mai Soltszentimre határában található építészeti emléket, mára szinte teljesen a feledés homályába került. A pusztatemplom manapság Szent Imre halálának csillagászati pillanatában bekövetkező érdekes fénybevetülésével hívja fel újra a figyelmet.
Ha az ember egy pusztába vetett templomra bukkan, mely az építészeti jegyei alapján nyugodtan lehet majd ezer éves is, akkor egy pillanatra elgondolkodik. Vala itt nyüzsgő életnek kellett lenni! A középkorban az előrenyomuló török sereg szinte a földdel tette egyenlővé Vadkert-Szentimre térségét. A fölgyújtott nádfödeles házak agyagfalát néhány évtized alatt szétmosta az eső. S az maradt meg, ami időtálló, ami tömör: egy kőépület. De immár ez is boltozat nélkül élte túl a nehéz időket. Pusztába vetett rommá vált, s nem maradtak meg mások mellette, mint akik pásztorkodással foglalkoztak a vidéken. Az írott emléket fölváltotta az élőszó, az emlékezet, amely a megszentelt hely történetét továbbadta nemzedékről-nemzedékre.

A legenda szerint a ma látható szépen helyreállított templomot „maga Szent István király építette Imre fia emlékére”. Ezen közlés megértéséhez tudni kell, hogy az ifjú herceg a koronázása előtt pár nappal halt meg (1031. szeptember 2.-án), még apja életében, tehát a legenda a történelmi tények alapvető vonatkozásban nem téved. Nagyon érdekes az is, hogy egy Szent Imre titulust tartalmazó templom egy hajdani Szentimre településnek adott nevet. A hely papjának mindenképpen ismernie kellett Szent Imre történetét, de ismerte-e ugyanezt az a templom, amely nevét róla vette?

A mai ember, ha Szent Imre halálának csillagászati napján, szeptember 7.-én elzarándokol ide, akkor a késő délutáni órákban egy érdekes fényjelenségre lehet figyelmes. (Megjegyzés: a dátumeltérés a hajdani Julián-féle és a mai Gergely pápa-féle naptár eltéréséből adódik.) E román stílusú templomokat keskeny lőrésszerű ablakaik miatt sötét templombelső jellemzi. A nyugvó Nap irányából, a nyugati torony irányából csak egyetlen ilyen fénybeeresztő ablak van, melyet a szentély felől szemlélve érdekes módon egy nagyobb méretű belső ablaknyílás közepén találhatunk. De hiába láthatunk ki innen közvetlen az ég boltozatára, ha a Nap fénye nap-napot követve közvetlen jut el ide.
Majd hirtelen változás: eljön Szent Imre halálának csillagászati napja, és a kettős ablakzaton keresztül a templomtestbe bevetül a Nap közvetlen fénye egy fénysugár formájában. A korábbi sötétséget a Fény váltja fel. A „fény” a születés, a feltámadás, az élet hordozója, s hogy mindez az ifjú herceg halála napján történik, így ez nem az elmúlásunkba, hanem az örök életbe vetett hitről mesél a keresztényi logika szerint is.
Emlékeztek mások is e hely különös történetére? Az ún. „első katonai felmérés” (1782-1785) ide vonatkozó térképszelvénye „Rudera Sz:Imre”, azaz Szent Imre romjai néven említi a ma Csonka-toronynak nevezett épületmaradványt. De a legérdekesebb az egészben az, hogy amikor a Magyar Királyság teljes területére vonatkozó 965 nagyfelbontású térképszelvényéből egy országtérképet alkottak, akkor rajta „Rudera Sz:Imre” ismételten szerepelt, de a környező nagyvárosok feltüntetése az átfogó jelleg miatt elmaradt! Különös jelentősége lehetett tehát e helynek az emberek szemében.
Valamikori neves történészünk, Hóman Bálint közlése szerint jó száz évvel ezelőtt országos zarándoklat folyt itt, annak ellenére, hogy az emlékezet templomának nem volt papja, és a messziről idejövők lényegesen romosabb állapotot találtak, mint ma. Ha az ember egy kicsit is utánanéz, akkor számtalan írott emlékre bukkan, de maga az építészeti környezet is beszédes. Szinte minden megszólal. A templomnak egyetlen faragott köve van, mely a jelképek nyelvezetén a liliomos Imre hercegre utal. Imre herceg attribútuma a liliom, „ez volt a napi felajánlása a boldogságos szűznek”. S milyen érdekes, amikor az ember májusban elvetődik ide, akkor a templom előtti ősi út mentén - több mint száz méter hosszan - természetes liliomok virágzásában gyönyörködhet.

Szöveg: Péli Zoltán Gábor
Fotó: Daróczi Csaba

Csonka torony Fotó: Barkóczy CsabaFotó, Barkóczy Csaba

   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design