magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Természetvédelmi területek » Kiskőrösi turjános
Kiskőrösi turjános
 

Védetté nyilvánítás éve: 1990. Kiterjedése: 550 ha

Több, korábban is védett terület egyesítésével 1990-ben jött létre a Kiskőrösi turjános természetvédelmi terület. Ha a turjánvidéket térképeken ezzel az elnevezéssel nem találjuk meg. A turjánvidék ugyanis inkább növényföldrajzi, mint földrajzi fogalom. E terület déli folytatása a Keceli Őrjeg
A Solti-síkság keleti peremén, az egykori Duna-ártér és a Duna-Tisza közi homokhátság határán húzódó lápvidéket nevezik turjánvidéknek, amely az ősi Duna-medrek vonalát követi. A turján szó pontosan azt az élőhely típust, vegetáció-egységet jelöli, amely ezeknek a területeknek a jellemzője: az égeres és magyarkőrises láperdőket, rekettyefüzeseket, magassásos lápréteket és kaszálóréteket.
A homokos altalajt vékonyabb-vastagabb tőzegrétegek fedik. A láperdők pangó vizűnek látszanak ugyan, de valójában lassú utánpótlást kapnak a felszín alatt áramló talajvizekből.
A jellemző kőrises égerláp erdő első pillantásra a szubtrópusi mocsárerdők hangulatát idézi: sötét és zárt. A fák 10-15 cm mély vízben állnak. A kőrisek az ég felé törnek, az égerek sarjcsokrokban nőnek. Széles „talpikon" mohákból, páfrányokból, lágyszárú növényekből álló „kertek” települnek meg. A fák közötti vízben hínárnövényzet alakul ki, melynek legszebb növénye a békaliliom. Az erdő mély fekvésű, vízállásos részein a rekettyefűz áthatolhatatlanul sűrű bozótjaival találkozunk. A tőzeges-iszapos szegélyzónákban ritka lágy szárú növényeket találunk, a nyári tőzikét és lápi csalánt.
A magasabb fekvésű, már nem vízállásos területek eredeti növényzete a tölgy-köris-szil ligeterdő, illetve a gyöngyvirágos tölgyes lehetett. Ennek azonban itt már csak nyomait találjuk a kiskőrösi Szücsi-erdőben. A láperdők szegélyében két cserjefaj, a gyógynövényként közismert kutyabenge és a kányabangita a gyakori.
A vízállásos helyeken magassásos növényzet alakul ki. A fél méternél magasabb, sűrű sás állományokat csak ritkán kaszálták, mert takarmánynak értéktelenek („savanyúfüvek”), legfeljebb alomnak alkalmasak, ezért szép számmal maradtak fenn bennük ma már ritka növények: a nádi boglárka, a hosszúlevelű veronika, a mocsári aggófű, a vidrafű, a keleti békakorsó vagy a gyilkos csomorika. Kevésbé ritka, de feltűnő a másfél méteresre is megnövő sárga virágú mocsári nőszirom, valamint a szibériai nőszirom. Július végétől virágzik, sok helyütt tömegesen, a fél méternél magasabb, dúsan ágas, bódító illatú buglyos szegfűt. Kevésbé feltűnő, alacsony termetű, és a védett területeken belül is ritka fehér májvirág vagy tőzegboglár és az egyik legszebb nyár végi vadvirágunk, a kornistárnics.

   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design