magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Turizmus, idegenforgalom » Tanösvények » Császártöltés - Vörös mocsár tanösvény
Császártöltés - Vörös mocsár tanösvény
 

Vörös-mocsár

Császártöltés határában a löszpart alatt húzódik a Vörös-mocsár. A mocsár az egykori Duna-mederben keletkezett, több százezer évvel ezelőtt. A lassú feltöltődés által több méter vastag tőzegtelepek képződtek. A tőzeget évtizedek óta bányásszák. Az így keletkezett tőzeggödrökben fajokban gazdag vizes élőhelyek alakultak ki. A meredek löszfalakba vájt üregekben gyurgyalagok költenek.
A védett területet az országos kék sáv és a kék négyzet jelzésű utakon, valamint a Vörös-mocsár tanösvényen ajánlott látogatni. A 2 km hosszú tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók.
A tanösvény a császártöltési Csala-csárdától indul az 54.-es főút 68 km-nél és Császártöltés előtt egy üzemen kívüli téglagyárnál végződik.
A környékben szőlő-és borkultúra honosodott meg az 1700-as években betelepített németajkú lakosság szorgalmas keze munkája nyomán. A különleges zamatú borokat a löszfalba vájt pincékben érlelik. A közeli hajósi Pincefaluban önálló településformaként 1100, Császártöltés belterületén több mint 1000, Nemesnádudvaron 700 pince sorakozik.

Információ: Császártöltés Művelődési Központ -Teleház Tel.: 78/443-324
                  Polgármesteri Hivatal Hajós Tel.: 76/ 404-107
Megközelítés: Császártöltés község az 54. sz. úton közelíthető meg.

VÖRÖS MOCSÁR TANÖSVÉNY

A tanösvényen a tőzeges mocsár jellemző életközösségeit, és a löszpartok madárvilágát figyelhetik meg a látogatók.

Hossza: 2500 m
Típusa: tájékoztató táblás
Nyelve: magyar
Bejárható: egész évben, gyalogosan
Megközelítés: a tanösvény a császártöltési Csala-csárdától indul az 54. számú főút 68 km-énél.

·         Vörös-mocsár tanösvény – Császártöltési Vörös-mocsár TT, Császártöltés

GPS: 46° 26’ 6,705” 19° 10’ 42,210” WGS: 46,43519581; 19,17839159

A mocsár a területet nem ismerők számára veszélyes lehet, ezért csak a kijelölt útvonalon, vagy szakvezetővel ajánlott látogatni.

Állomások:

1. A mocsár kialakulása
2. A rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő fauna
3. A halak szerepe a táplálékláncban
4. A nádasok és a nyílt vizek madarai
5. A löszpart élővilága
6. A környező erdők

1. A mocsár kialakulása

A Vörös mocsár (és a Kalocsai Sárköz) területén a földtörténet pleisztocén (jégkorszak) időszakának elejétől jelentek meg az Ős-Duna folyóágai. A Kalocsa-mohácsi süllyedék újholocén kori erőteljes tektonikus mélyülése nyomán már végérvényesen dunai ártérré vált a terület. A lassú fejlődésű Duna-ágakban tömött, iszapos-agyagos üledékek rakódtak le. A jégkorszak után a lefűződött Vörös mocsári folyóágakban gyorsuló feltöltődés indult meg. Ennek során a víz tükrét ellepte a növényzet, összezsugorította a vízfelületet, majd idővel az egész víztükör eltűnt. A hatalmas tömegű elhalt növényi maradvány felhalmozódott, lassan tőzeggé alakult.
A tőzeg kitermelése már a századelőn megkezdődött, de csak az '50-es évektől vált ipari méretűvé. Az ország legnagyobb tőzegbányája működött itt. A kitermelés során keletkezett több száz hektárnyi nyílt vízfelület és az azt övező növényvilág a madaraknak fészkelő, - a halaknak ívóhelyül, sok más állatnak élettérül szolgál.
A mocsár egyik legérdekesebb növénye a közönséges rence, melynek víz alatt fejlődő levelei rovarfogáshoz alkalmazkodtak. Az aktív vízkiválasztás miatt a hólyagok levegővel teltek, alacsony nyomás uralkodik bennük. Így ha pl. egy rák a hólyag befelé nyíló csapóajtajának úszik a befelé áramló víz magával sodorja az apró állatot. Az ajtó bezárulása után a növény viszonylag rövid idő alatt - a hólyag belső falának sejtjei által termelt emésztőnedvek segítségével - megemészti áldozatát. A megemésztett táplálék fehérjéiből látja el magát a növény nitrogénnel.

2. A rovarvilágra épülő kétéltű és hüllő fauna

A gerinctelen állatok legnagyobb faj- és egyedszámú csoportját az ízeltlábúak képviselik. Európa egyik legnagyobb bogara a vízben élő óriácsíbor (Hydrous piceus). Lárvája csigákkal, ebihalakkal, halivadékkal, kifejlett alakja növényekkel táplálkozik. A sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis) ezzel szemben mindkét életszakaszban falánk ragadozó; gőtelárvákat, kis halakat, férgeket és más gerincteleneket fogyaszt.
A szitakötők a leggyorsabb röpképes állatok közé tartoznak; a nagyobb fajok sebessége akár az 54 km/h is elérheti. Az óriás szitakötő (Anax imperator) és a szép légivadász (Coenagrion puella) vízben fejlődő lárvája és kifejlett imágója is ragadozó életmódot folytat.
Az ízeltlábúak seregeitől nyüzsgő mocsárvilág terített asztalként szolgál a kétéltűek és a hüllők számára. A békák kuruttyolása a természet jól ismert, kedves hangjai közé tartozik. A mocsári zenekar főleg kecskebékákból (Rana esculenta) és tavibékákból (Rana ridibunda) áll. A hátán levő szemölcsökről könnyen felismerhető a barna varangy (Bufo bufo). A jellegzetes sötét- és világos zöld színekből álló "kavicsos mintázatú" zöld varangy (Bufo viridis) és az ásósarkantyút viselő barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a peterakási időszak kivételével inkább a szárazföldön él. A zöld levelibékát (Hyla arborea) színe remekül elrejti a fűben és a fák levelei között.
Míg a békák elsősorban ízeltlábúakkal, addig a vízisikló (Natrix natrix.) főleg békákkal csillapítja éhségét. Leginkább a kora reggeli vagy a délutáni órákban találkozhatunk vele, akárcsak a parton napozó mocsári teknőssel (Emys orbicularis).
Hazánkban minden kétéltű és hüllő védett!

3. A halak szerepe a táplálékláncban

A vastag iszapréteg és a dús vízinövényzet búvóhelyül, a vízben élő apró élőlények gazdag táplálékforrásul szolgálnak olyan tipikus mocsári halfajoknak, mint a compó (Tinca tinca), a védett lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis). A mocsarakban, tőzeggödrökben élő halak a táplálékbázisai az itt élő gémfajoknak. Fákon, bokrokon telepesen költ a kis kócsag (Egretta garzetta) és a szürke gém (Ardea cinerea). A nádban fészkel a vörös gém (Ardea purpurea) és a természetvédelem címermadara, a nagy kócsag (Egretta alba).
A gazdag halzsákmány vonzza ide a ma már egész Európában veszélyeztetett fajnak számító vidrát (Lutra lutra), mely éjszakai állat. Jelenlétét a félig elfogyasztott halak, vagy a meredek parton koptatott csúszdái árulják el.
Az Észak-Amerikából betelepített pézsmapocok (Ondatra zibethica) vagy a partfalba vájja üregét, vagy a sekély vízbe építi óriási, növényi részekből álló várát. Jórészt növényi táplálékát télen, amikor energiaszükséglete megnő, kagylókkal egészíti ki.
A szabad víztükrű részeken kisszerszámos halászat folyik. A korábbi gyakorlattal ellentétben az amur és busa telepítését, természetvédelmi megfontolások miatt a hazai fajok váltják fel.

4. A nádasok és a nyílt vizek madarai

A téli hónapok kivételével madárdaltól hangos a nádas. A kórus tagjai a kistestű nádi énekesmadarak: a függő cinege (Remiz pendulinus), amely remekművű fészkét füzek és nyárfák röpítőszőreiből szövi, a hangos nádi rigó (Acrocephalus arundinaceus), amely fészkét néhány összefogott nádszál közé építi, az élénk színekben pompázó kékbegy (Luscinia svecica), valamint a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), melynek hangja folyamatos pirregés.
A vízi életmódhoz leginkább alkalmazkodott madarak a récefélék és a vöcsökalkatúak. A nádasban költő búbos vöcsök (Podiceps cristatus) nádszálak köré erősíti növényi anyagokból álló fészkét, de ritkán úszó fészket is épít, akárcsak a kis vöcsök (P. ruficollis), mely azonban a gyérebb parti növényzetet vagy a sekély nyílt vizet részesíti előnyben. A mindkét madár faj apró halakat zsákmányol.
A vízi rovarokat, apró csigákat és növényi magvakat fogyasztó récefélék és szárcsák gyakran a pézsmapockok által épített várakat használják fészkelés céljára. A sűrűn benőtt mocsár- és vízszéleken a vízinövények között bujkálva él a guvat (Rallus aquaticus), a pettyes vízicsibe (Porzana porzana) és a vízityúk (Gallinula chloropus).
A táplálékpiramis csúcsán álló ragadozó madarak prédái az apróbb madarak és a kisemlősök. A barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a hamvas rétihéja (C. pygargus) a nádasban neveli fiókáit.

5. A löszpart élővilága

A védett terület keleti határát adó magas löszpart a Felső-bácskai löszsorozat része, amelyet a Duna hajdani (vörös-mocsári) ága mosott alá. A lösz a felső-pleisztocénben, a jégkorszak utolsó hideg (glaciális) időszakában keletkezett. Finom, hulló poros képződmény. Egyenletes átmérőjű, 0.02-0,05 mm-es szemcséit a száraz, hideg szelek nagyobb távolságon át szállították. A lösz karbonátokban gazdag, ezért jó állékonyságú, függőleges elválású üledék. Alkalmas klímaidőszakban kiválóan talajosodik. Az intenzív mezőgazdasági használat következtében a löszre jellemző növénytakaró a környékről szinte teljesen eltűnt. Viszonylag jó állapotban megmaradt foltjára bukkanhatunk rá ezen a löszpart szakaszon.
A meredek falakba vájt üregekben gyurgyalagok (Merops apiaster) költenek. Színpompás madarunk fészekalját a gyakran 2 m hosszú vízszintes folyosó végén lévő költőüreg tágulatába helyezi el. Általában 5-8 tojást rak. A fiókák kirepülésének fő időszaka augusztus elejére esik. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti. Fészkelőhelyeire május első felében tér vissza. Repülő rovarokkal –szitakötők, bogarak, lepkék-táplálkozik, melyeket ügyes fordulékonysággal, repülés közben kap el. Háziméhet ritkán, csak hűvösebb időben fogyaszt. Ezért a gyurgyalagtelep 1-2 km-es körzetében nem célszerű méhkaptárakat telepíteni, illetve hűvös, borús idő esetén gondoskodni kell a méhek védelméről a kaptárnyílás időleges elzárásával. A gyurgyalag hazánkban fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000Ft.

6. A környező erdők

A Felső-Bácskában az aktív területhasználat előtt többnyire sztyepprétek, a homokos területeken nyílt homoksztyepp-rétek díszlettek. Ezeket gyöngyvirágos tölgyesek, pusztai tölgyesek és fehérnyarasok tették ligetessé. Az erdőirtások következtében az eredeti erdőállomány szinte teljesen eltűnt. A nomád pásztorkodás korszakában, a gyepek túllegeltetése következtében pedig újra megindult a futóhomok.
A környező erdők jelentős része a homokkötés óriási erőfeszítéseket követelő munkájának eredménye. Az akácosok az elmúlt évszázadok erdőtelepítéseinek, az örökzöld erdei- valamint feketefenyvesek pedig a második világháborút követő erdősítések következtében jöttek létre. Ma a közeli Illancs Magyarország egyik legerdősültebb része, több mint 50%-os erdőborítottsággal. Sajnos a telepített erdők csak keveset őriztek meg az eredeti növényvilágból.

A tanösvény anyaga letölthető több részletben: 1 2 3 4

 

   
 
2015. 12. 02. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design