magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Helyi jelentőségű védett területek » Kunbaracs
Kunbaracs
 

Baracsi-kaszálók

A mintegy nyolcvanhektáros terület a rekettyefüzes, keményfás ligeterdőkkel tarkított láprétek, valamint a homokbuckás, homoki gyepes élőhelyek átmeneti zónája, így a mélyebb fekvésű, kiszáradó láprétekre jellemző orchideák és a nyílt homoki gyepek növényfajai itt egymás mellett fordulnak elő. A homokkal fedett részeken a számos zuzmó- és mohafajon kívül néhány gombával is találkozhatunk. Utóbbiak egyik érdekes képviselője a csak néhány centiméter nagyságú nyeles pöfeteg, amelynek lisztszerű spóráját a pusztai szél hordja szét a gömb alakú termőtest tetejének felrepedését követően. Míg a galagonyásokban és bokrosokban a sokféle énekesmadarat, addig a nyílt homokfelszíneken – főleg ott, ahol sok a talajlakó hangya – a hangyalesők tölcséreit figyelhetjük meg. Kedvező csapadékviszonyok esetén – elsősorban tavasszal – a kaszálók hosszabb időre tocsogóssá válnak, ilyenkor a vonuló partimadarak nagy csapatai – táplálék után kutató bíbicek, nagy godák, cankók – lepik el a rétet.
Bár a területre viszonylag nehéz rábukkanni, a Kunbaracs környékén járóknak mindenképpen érdemes egy sétát tenni itt, ahol a hamisítatlan kiskunsági táj sajátos hangulatában gyönyörködhetnek. Az ex lege védett Baracsi-kaszálók helyi jelentőségű természetvédelmi terület egyben a Natura 2000 hálózat része is.

Borókás buckák

A geomorfológiai szempontból igen értékes, gazdag formakincsű buckás terület meszes homoktalaján a Kárpát-medencére jellemző növény- és állattársulások alakultak ki, a sok endemikus, bennszülött növényfajnak otthont adó nyílt homokpusztagyep nyáras-borókásokkal váltakozik. A jellemző lágyszárúak közé tartozik a naprózsa, a homoki csenkesz, a kései szegfű, a buglyos fátyolvirág, a borzas len és a báránypirosító – amelynek gyökere a színezőanyagként használatos piros alkanint tartalmazza –, valamint a szürkészöld csomókat alkotó homokviola, a homoki kikerics, a fekete kökörcsin, a deres fényperje és a pusztai kutyatej. A rikító sárga virágú naprózsa sokszor egymaga növi be a homokfelszínt, a kis félcserje gyökerei akár két méter mélyre is lehatolnak. A buckák állatvilágát tekintve különleges értékeket inkább a gerinctelenek között találunk, a pusztai hangyaleső, a sutabogár vagy a homoki futrinka előfordulása mindenképpen említést érdemel. A gerincesek közül a barna ásóbéka és a homoki gyík tartozik az érdekesebb fajok közé.


Gyertyános-tölgyes

A Duna–Tisza közi homokhát kiskunsági részén szétszórt, főleg akác alkotta erdők között itt-ott egy-egy öreg tölgyes foltja tűnik elénk, ezek azonban mindig a különleges homokformákhoz, a barkánok tágas öbléhez, mély fekvésű homoki teknőkhöz kötődnek. A szigetszerű állományok őshonosságát lágy szárú növényfajaik és cserjéik is bizonyítják. Az Alföldön igen ritka ligeti perje mellett előfordul itt az erdei gyöngyköles, az erdei szálkaperje és a görcsös görvélyfű, és különösen érdekes a Duna–Tisza közi homokháton ritka cserjefajok, a tatár juhar, az ostormén- és kányabangita, a mogyoró, a fagyal, a galagonya és a veresgyűrűsom jelenléte. A szürke nyárral elegyes kocsányos tölgyek között feltűnik néhány nyír és különböző korú gyertyán. Az utóbbiak mintegy negyven példányának fennmaradását a természetes felújulás biztosítja. A terület a Natura 2000 hálózat része.


Hajó-lapos

Kunbaracs külterületének nagy része a Duna–Tisza közi turjánvidéken fekszik, amelynek legértékesebb összefüggő részei ma nemzeti parki területek. A kisebb kiterjedésű, viszonylag érintetlen térségeket a helyi önkormányzat alapos felméréseket követően nyilvánította védetté.
A kormos csátés üde láprét maradványa, a Hajó-lapos hosszan elnyúló alakjáról kapta a nevét, a szélein megjelenő boróka a – közeli hátságról származó – felszíni homokborítást jelzi. A valamikor jellemző enyves éger napjainkra csak kisebb újulatban maradt fenn, az aljnövényzetben a kékperje és a rezgőpázsit az állományalkotó. A kékperje és az árvalányhajfélék tömeges megjelenése is mutatja, hogy a terület kiszáradó kékperjés láprétté és sztyepprétté alakul át. A lágyszárúak közül az orchideák érdemelnek említést, valamint az elmúlt évek botanikai kutatásainak eredményeként előkerült fürtös homokliliom. A szinte az egész vegetációs időszakban dúsan virágzó növényeknek köszönhetően számos ritka lepkefaj is előfordul az ex lege védett Hajó-lapos helyi jelentőségű természetvédelmi területen, amely egyben a Natura 2000 hálózat része is.


Hosszú-láp

A hosszan elnyúló védett terület északi része szinte állandó vízborítású láp, ahol a nádas, valamint a zsombéksásos, a pangó vizekkel borított lápok növénytársulása a jellemző. A déli részen kiszáradó lápréteket, sokfelé rekettyefűzbokrokat, fehér nyárakat figyelhetünk meg, egy helyütt kőrises ligeterdő maradványai láthatóak. Az aljnövényzetben a láprétek tipikus növényfajai, a mocsári lednek, a mocsári aggófű, a gyíkpohár, a szúnyoglábú bibircsvirág és a mocsári kosbor díszlenek.
A Dabason 1859-ben megtalált, gyűjtőjéről elnevezett bennszülött ritkaság, a Metelka-medvelepke a nagy lecsapolásokat követően szinte teljesen eltűnt a turjánvidékről, ám a Hosszú-lápon bizonyítottan előfordul. A terület másik érdekes állatfaja a nedves réteken rejtőzködve élő, ritkán szem elé kerülő haris. Fokozottan védett madarunk jelenlétéről rendszerint a hímek recsegő, harsogó hangja árulkodik. Erre elsősorban hajnalban vagy este és éjszaka figyelhetünk fel az ex lege védett Hosszú-láp helyi jelentőségű természetvédelmi területen, amely egyben a Natura 2000 hálózat része is.


Orchideás

A Duna–Tisza közének legkiterjedtebb és fajokban leggazdagabb orchideásai a nemzeti parki törzsterülethez tartozó Peszér–Adacsi-réteken találhatóak, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a Duna menti síkság és a homokhátság határán elhelyezkedő turjánvidéket mindig is gazdag növényvilág jellemezte.
A kunbaracsi rezgőpázsitos védett gyep átmenetet képez a kiszáradó és az üde láprétek között. Legjellegzetesebb tavaszi növényei az orchideák, amelyeknek hazánkban több mint ötven faja ismert. Közülük ezen a területen a szúnyoglábú bibircsvirág, a pókbangó és a vitézvirág a leggyakoribb.
Az orchideák kétoldalt szimmetrikus virágjának minden porcikája a minél biztosabb megporzást szolgálja. A virág két speciális alkotórésze közül az egyik a bibeoszlop, amely a bibe és a porzó összenövéséből jött létre, a másik a mézajak. A fajonként igen eltérő formájú, színű és alakú mézajak több feladatot is ellát: csalogató illatanyagokat termelhet, megnyúlt sarkantyúszerű részében nektár gyűlhet össze, ám akár a megporzást végző rovarok leszállóhelyéül is szolgálhat. A rovarok figyelmének felkeltésére a legkülönlegesebb módszert a bangófélék választották: mézajkaik mind alakjukat, mind színüket, mintázatukat és szőrözöttségüket tekintve méhekre emlékeztetnek. Nem véletlen, hogy legfontosabb megporzóik a vadméhek, amelyek „becsapás”-a a virág által termelt illatanyagokkal válik teljessé.
A védett terület fenntartását biztosítja, hogy a kaszálás csak az orchideák magjának elszóródása után engedélyezett. Ám az is fontos, hogy az erre járó kirándulók ne szedjék csokorba ezeket a szép védett növényeket!


   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design