| Vidékfejlesztési Minisztérium |
 |
|
|
|
|
|
|
|
| Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kecskemét és Kistérsége turisztikai kártya |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 » Védett természeti területek » Természetvédelmi területek » Hajósi kaszálók és löszpartok |
|
 |
Hajósi kaszálók és löszpartok |
| |
Védetté nyilvánítás éve:1990. Kiterjedése: 121 ha
Már a terület nevéből is sejteni lehet, hogy közel járunk a borairól híres Hajós településhez. Ezen a tájon a szőlőtermesztést - a törökök uralom alatt elnéptelenedett vidék benépesítésére - 1722 és 1770 között német nyelvterületről betelepített sváb családok honosították meg. Ekkor kezdték intenzív művelésbe fogni a Duna-Tisza közi Hátság és a Dunamenti-síkság határát markánsan jelző löszös tereplépcső felszínét. A hasznosítás nem csak a lankás felszínekre terjedt ki, hanem már az 1840-es években kiépített pincerendszereket találunk a meredek letörések oldalában is. Az első pincéket vályogból épült, oromfaluk deszkából vagy vesszőfonatból készült, a tető pedig nádból. Ma már a pincesor más képet mutat. Az új pincék téglából, cseréptetővel készültek.
A több mint kétszáz éves emberi hatás eredményeként mára már az összes löszös talajú terület művelésre került. Csak a meredek lejtőkön, a víz által kialakított löszvölgyek oldalaiban lelhetünk rá az itt jellemző élővilág maradványaira.
A védett terület gyepeire is a közepes degradáltság a jellemző. Feltehetően a legeltetés hatására az egykor kétszikűekben gazdag gyepben ma az egyszikű fűfélék jellemzők. Az egykor uralkodó a barázdált csenkeszt, részben felváltotta a kunkorgó árvalányhaj, a kétszikűek közül leggyakoribbak a zavarást jól elviselő zsálya fajok.
A löszfal lábánál - a Vörös mocsár déli folytatásában – a Hátságról leszivárgó vizek által táplált magassásosokat, mocsárréteket, nedves kaszálókat, lápréteket és nádasokat találunk. A mocsári kosbor, a szibériai- és fátyolos nőszirom, a buglyos szegfű és a kornistárnics az egykor vízjárta vidék jellemző növényei.
A löszpartok meredek falába vésik hosszú járataik a trópusi színekben pompázó gyurgyalagok. A terület szabadon látogatható.
|
| |
|
| |
|
|
