magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Helyi jelentőségű védett területek » Kerekegyháza
Kerekegyháza
  Búhegy borókás nyaras-homokbuckás

Kerekegyháza lakói nagy figyelmet fordítanak a természeti értékek védelmére, és ezt mind a hagyományápolással, mind a természetkímélő turizmussal igyekeznek összekapcsolni.
A közel 200 hektáros területen megőrződött a nyílt homokpuszták érdekes világa. A szélfútta buckák a homokhátság központi vonulatához tartoznak: a természet itt úrrá lett az emberen. A silány termőképességű talajt már senki nem akarja megművelni, az elcsapott szőlőknek sincs gazdája, az elhagyott tanyák omladékain csak sütkérező gyíkok lesik táplálékukat.
A természet képeskönyve azonban csodás látnivalókkal várja az idelátogatókat. Május tájékán a homoki árvalányhaj virágai ezüstszínű tengerként hullámzanak a buckákon, majd a nyár második felében a kék szamárkenyér nyílásában, ősszel a borókás puszta megkapó színeiben gyönyörködhetünk. A könnyen megközelíthető terület Kerekegyházától mindössze három kilométerre fekszik.

Csordajárás–Közlegelő

Néhány évtizede faluhelyen mindennapos látvány volt, ahogy a háziállatokat a közös legelőről hazahajtották. A kora esti összeterelés után a főutcán végigvonuló gulya a városi ember számára mindig érdekes látvány volt. A terület elnevezése arra a régi szokásjogra emlékeztet, amelynek alapján a falvak közös legelőjét a helyi lakosok szabadon használhatták. A tartós igénybevétel ellenére ez a 44 hektáros gyep még ma is őriz természeti értékeket.
Bár a kisebb-nagyobb vízállások már a hetvenes években kezdtek eltűnni, kiszáradni, a szikesek jellemző növényfajai közül még ma is gyakorinak mondható a sovány csenkesz és a sziki üröm, a mélyebb részeken a pozsgás zsázsa és a bárányparéj. A területet szegélyező nyárfasorok idősebb fáiban szalakóták költenek. A legelő felett rendszeresen megfigyelhetjük a vörös vércséket, a kerecsensólyom azonban csak ritkán fordul elő. Ez a fokozottan védett ragadozómadár-faj nagy valószínűséggel nem fészkel a környéken, mivel a legeltetés visszaszorulásával az egykoron gazdag ürgeállomány is jelentősen leapadt.


Kunpuszta

A település Kunpuszta elnevezésű külterületének védetté nyilvánítása az összefogás szép példája: bár a terület nagy része magánkézben van, a tulajdonosok mégis támogatták a természetvédelem célkitűzéseit. Itt egy 377 hektáros egység került védelem alá. Kunpuszta közvetlenül határos a – Fülöpházához tartozó – nemzeti parki homokbuckás és szikes részekkel, egyben ezeknek szerves folytatása. Területén az egykori szikes tavak, nádasok és mocsarak maradványai mellett kisebb vizenyős, ingoványos rétek, úgynevezett semlyékek is megfigyelhetőek. A kiszáradt tavakat művelt és felhagyott homoki szántók, valamint a sztyeppesedést összetételükkel is jelző társulások szegélyezik.
Míg a szikes gyepek tipikus lágy szárú növényfaja a sovány csenkesz – a mélyebb részeken a sziki mézpázsit –, a vakszikeken a sóballa és a bárányparéj a jellemző. A szikes pusztai társulásban sok helyütt megjelenő homokpusztai növényfajok közé tartozik a homoki csenkesz, a deres fényperje, a homoki varjúháj, valamint a pusztai és kunkorgó árvalányhaj. A zömében telepített erdőállományok védett lágyszárúi közül a mocsári kosbor, a kékvirágú szamárkenyér és a vörösbarna nőszőfű mindenképpen említést érdemel. A kétéltűeket a levelibéka, a barna ásóbéka és zöld varangy képviseli, a madárvilágot a pusztákon és a homoki erdőkben általánosan előforduló fajok jellemzik.
Az időszakosan vízzel borított, nagy kiterjedésű Kunpusztát szépen keretezik a magasabb partoldalon létesült tanyák. Közülük sok ma is lakott, Kunpusztán ugyanis még napjainkban is folyik a hagyományos tanyás gazdálkodás.
   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design