magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Tájvédelmi körzetek » Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet
 

Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet (22.325 ha)
Alapítás ideje: 1976

A Tisza 5-10 km széles területet járva folyton vándorló medrével alakította a Tisza-völgyet, így a mai tájvédelmi körzet területét is. Néhol alámosta, lerombolta a löszfelszínt, és erre kiöntési üledéket rakott, például Csanytelek, vagy a Dongér környékén. Ahol nem tudott a löszfelszínnel megbirkózni, ott az szigetként kiemelkedve maradt meg, mint Öthalom és Tömörkény környékén, de ilyen dombon van a szatymazi temető is.
A folyószabályozások után már a védőtöltéseken belül folytatódott a feltöltés, így ott már magasabb a térszín a régi, természetes ártér szintjénél. A magasabb szintekre települt falvak környékén a mezőgazdálkodás alakította át a tájat. A természetközeli állapotú szikes tavak, a nagy kiterjedésű halastavak, az ártéri erdők, a szikes puszták, ez a „kultúrtáj” a maga mozaikosságával, máig is értékes természeti állapotokat őriz.

A tájvédelmi körzet egyik legismertebb része a szegedi Fehér-tó.
A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára Beretzk Péter szegedi orvos hívta fel a figyelmet. Kutatásainak eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították a szegedi Fehér-tó vízjárta 350 holdas szikes pusztáját. Ebben az időben kezdték meg a ma is létező halastórendszer kiépítését.

    Az átalakult tó ma is igen gazdag madárvilágnak ad otthont. Eddig a tavon és környékén 280 madárfajt figyeltek meg. A régi szikes mocsarak nyújtotta táplálkozási és pihenési lehetőségeket pótolják az időszakosan leengedett halastavak iszapos medrei. Az iszapban maradt vízi rovarok, kétéltűek, halak bőséges táplálékot nyújtanak a parti és gázló madaraknak. 

kanalas gém
     A legnagyobb nyüzsgés tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető meg. Évről évre megjelennek itt a sziki fészkelő közösség tagjai, a bíbicek (Vanellus vanellus), a gulipánok (Recurvirostra avocetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus), cankók, pólingok és parti madarak. Tavasszal, ha üres tómedret találnak, közülük sokan költéssel is próbálkoznak, hiszen ezek a mesterséges élőhelyek az egykori kopár szikes tóparthoz hasonlítanak. A tóegységeket szegélyező nádasokban a nádi énekesek közül leggyakrabban a cserregő-(Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus) és a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) hangját hallhatjuk, de szép számban költ itt a kékbegy (Luscinia svecica) is. A vizek fölé hajló fűzfaágakra építi művészi fészkét a függő cinege. A nagy kiterjedésű nádasokban gémtelepek is kialakulnak. Jelentős állományait találjuk itt a kis- és nagykócsagnak (Egretta alba), kanalas gémnek (Platalea leucorodia), vörösgémnek (Ardea purpurea), és a bakcsónak (Nycticorax nycticorax). De fészkel a törpegém (Ixobrychus minutus) és a bölömbika (Botaurus stellaris) is a nádasokban.
      A mélyebb vizű halastavak nagy kiterjedésű nyílt vízfelülete fontos pihenő és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló vadlibák (nagylilik, vetési- és nyári lúd) és récék tömegeinek. A récék és libák nem csak vonulási időben gazdagítják a tó madárvilágát, hanem fészkelnek is itt. A nyári lúd ( Anser anser),a kanalas réce (Anas clypeata) és a barátréce (Aythya ferina) a guvattal (Rallus aquaticus) és a vízityúkkal (Gallinula chloropus) osztozik a zavartalan nádasok és gyékényesek biztonságában.
A tórendszer nyugati partján a Beretzk Péter kilátóból távcsővel megfigyelhető a XI. tóegység közepén fekvő Korom-szigeten levő sirálytelep zsibongó élete. Több ezres dankasirály (Larus ridibundus) és nagy számú küszvágó csér (Sterna hirundo) mellett állandó fészkelő itt a szerecsensirály (Larus melanocephalus), melynek hazai állománya alig éri el a 200 párt.
Az igazi madártömegek a nyár végén, az ősz beköszöntével térnek vissza a tavakra. A libák és kacsák tízezres csapataihoz október közepétől a daruk (Grus grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár ma már nem költ hazánkban, csak őszi és tavaszi vonulása során tölt hosszabb-rövidebb időt nálunk. A darvak előszeretettel látogatják a tájvédelmi körzet déli szántóit, ahol elhullajtott kukoricaszemeket, rovarokat keresgélnek a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire szállnak. A „Beretzk kilátóról”, vagy a sándorfalvi út mellől október végétől esti szürkületkor bárki gyönyörködhet a darucsapatok behúzásában.

        A kis kiterjedésű, de adottságaikban az egykori Fehér-tó vidékére emlékeztető tavak közül a legfontosabb a Pusztaszer község határában található Büdös-szék. A mintegy 60 hektáros sekély vizű szikes tó aszályos években teljesen kiszárad. Hivatalos neve – Dongér-tó – nem vert gyökeret a közhasználatban. A tó a tájvédelmi körzet legszebb szikes pusztájába ékelődik bele. Az időszakosan víz borította területeken a sziki mézpázsit (Puccinella limosa)az uralkodó, de ne ritka a sziki üröm (Artemisia santonicum) sem. A vaksziken a bárányparéj (Camphorosma annua), a pozsgás zsázsa (Lepidium crassifolium), a magyar sóvirág (Limonum gmellini) és az orvosi székfű (Matricaria camomilla) sem ritka. A pusztába ékelődő kisebb löszös talajú hátakon ősszel hozza sárga virágát a vetővirág. Ez a Duna-Tisza közén nagyon ritka növény a hazánkban éri el elterjedésének legészakibb határát.
A puszták és a tavak legszembetűnőbb értéke a madárvilága. Eddig több mint 220 madárfajt figyeltek meg Büdös-szék környékén. A tavasszal víz borította laposok partján raknak fészket a nagygodák, a piroslábú cankók, és a bíbicek. Az igazi madárbőséget a vizeken találjuk meg. Annak ellenére, hogy a Büdös-szék parti zónáját a zsióka (szikikáka) (Bolboschoenus maritimus) szinte teljesen elborította, a maradék kopár foltokon rendszeresen költ a széki lile és a gólyatöcs, és a szikes tavak talán legjellemzőbb faja a gulipán is. A zárt széki sásosok jellemző fészkelője a bölömbika. Nem ez az egyetlen itt költő gémféle, mert a tó szomszédságában található szikes mocsár nádasaiban költ a vörös gém és a nagykócsag is. A tószegély ritkás zsiókása ad otthont az esetenként itt is fészkelő fattyúszerkőnek (Chlidonias hybrida) és a feketenyakú vöcsöknek (Podiceps nigricollis) is. 
       

          A Büdös-széktől északra, attól mintegy 4 km távolságra fekszik a tájvédelmi körzet másik nagy halastórendszere a Csaj-tó, amely szintén jelentős madár élőhely. A Csaj-tó sorsa nagyon hasonlít a Fehér-tóéhoz. A korábban részben állandó, részben időszakos vizekkel borított szikes pusztán 1964-ben kezdték meg a halastavak kialakítását. A tóegységeket határoló gátak mentén keskeny nádasokat, gyékényeseket találunk, itt-ott kisebb nádszigetek teszik változatossá a tájat. Hazánkban talán itt költő legnagyobb számban a szerecsensirály és a ritka kendermagos réce. A Csaj-tó nádasaiban hazánk összes gémféléje költ.
Ha a tavaszi vonulás idején van néhány lecsapolt tó, akkor esetenként több ezer nagygoda, pajzsos cankó, továbbá nagy számú dankasirály, szürke gém és kanalas gém gyülekezik a tómedrekben. Köztük néha ritka fajokat is megfigyelhetünk: csigaforgatót, aranylilét, kis godát, kőforgatót stb. Legnagyobb számban a tőkés réce vonul át , számuk néha eléri a 20-30000-et is. A libák közül a nyárilúd és a nagylilik több ezres csapatai pihennek az őszi vizeken.

A tájvédelmi körzet keleti határát Tisza hullámtere képezi. Ennek része az algyői híd mellett levő Sasér, mely már 1951-től védett erdőrezervátum. A folyószabályozás során levágott kanyarulatból kialakult holtág környékének természetes erdőtársulása, óriási vén füzekkel szegett rétjei tájképi szépségükkel is csodálatot keltenek. Ezekben a zavartalan, öreg erdőkben még költ a rétisas. A Sasér közelében van a tájvédelmi körzet legnagyobb holtága, az Atkai-holtág. Biztosítja egyrészt a holtágak jellegzetes növény és állatvilágának megőrzését, másrészt gazdag halfaunája miatt rekreációs célokat szolgál.
Az élő Tisza is fontos része a védett területnek, nem csak azért, mert évről évre áradásaival feltölti a kisebb nagyobb kubikokat és holtágakat, hanem vize is sok ritka élőlényt rejteget. Ezen a Tisza szakaszon nyár közepén gyönyörködhetünk a Tisza „virágzásában”, a tiszavirág nevű kérészfaj rajzásában. A védett terület nagy egybefüggő erdeje a Sándorfalvi erdő, melyet homokra telepítettek. Találunk benne homokbányát, szikes laposokat, homoki gyepeket, telepített lomb- és tűlevelű erdőket, és természetközeli erdőfoltokat (tölgyesek, hazai nyárasok) is. A változatos szerkezetű erdő elsősorban madarakban igen gazdag. Az eddig megfigyelt fajok száma meghaladja a százat, ebből 62 fészkelt is a területen. A legfontosabbak ezek közül a fekete harkály, a szalakóta, a lappantyú.
A tájvédelmi körzet látnivalói a jó úthálózaton Szegedről kényelmesen bejárhatók. A szatymazi temetődomb közelében áll a Tisza-völgyi bemutatóház ahol kiállítás mutatja be a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet természeti jellemzőit. Innen indul a
Sirály tanösvény, amely a Fehér-tó szabadon látogatható területeit mutatja be.

Kistelekről lehet megközelíteni az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot, melyben a Skanzen, a Feszty-körkép, az Erdők temploma és sok más látnivaló egész napos programot adhat a látogatóknak. A régi tiszai hangulatot a mindszenti révnél találhatja meg a látogató. Ha a Tisza jobb partján visszatérünk Szegedre, Dóc magasságában érdemes megnézni a hajdani petresi gátszakadás helyét, amin keresztül a Tisza 1879-ben elárasztotta Szegedet.
A tájvédelmi körzet fokozottan védett részei, a Labodár, a Sasér, a Csaj-tó, a Büdös-szék és a Fehér-tó csak engedéllyel látogathatók. A madárlesek, a tanösvények viszont mindenki számára igénybe vehetők.


   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design