magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» A Kiskunsági NPI védett területei » Természetvédelmi területek » Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület (dolomitos mészkő és dolomitiszap feltárás)
Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület (dolomitos mészkő és dolomitiszap feltárás)
 

 

A csólyospálosihoz hasonló földtani jelenség csupán néhány helyről – így Kaliforniában, Dél- és Ny-Ausztráliában – ismert legközelebb. A feltárás hazánkban szinte elfeledett, azonban világviszonylatban párját ritkító geológiai és tájtörténeti különlegességet mutat be.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Terület, fotó: Balázs Réka

Hazánk majd’ minden vidékén találunk kőbányákat, kőnyerő helyeket. Meglepő és kevésbé ismert módon még az Alföld egyes vidékein is. Sokan hiszik, hogy az Alföldön építőanyagként évezredekig csak az agyagos vályog és az ebből készíthető tégla állt rendelkezésre, pedig errefelé is akad „kő”. A Duna-Tisza közén ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet is lehet találni.

A csólyospálosi földtani feltárás egyike a Duna-Tisza köze DK-i részén korábban létrejött kővágó helyeknek, ahol a kőfejtés révén szelvényben is jól tanulmányozható a réti mészkő és dolomitiszap. A falu melletti feltárás egy felhagyott bánya, melynek anyagát – kb. fél méter vastag fedőréteg elhordása után – kézi szerszámokkal fejtették ki. A kőzet bányászata az 1970-es években szűnt meg.

A dolomitos mészkövet és dolomitiszapot feltáró Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Terület Bács-Kiskun megye délkeleti részén, Csólyospálos község határában található. Az 1978-ban fokozottan védetté nyilvánított ''kővágó helyet'' a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Csólyospálos Község Önkormányzatával és a Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszékének együttműködésével felújította, majd 2008. októberétől földtani bemutatóhelyként látogathatóvá tette.

 

 

 

 

 

 

 

 






Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Terület, fotó: Balázs Réka

A térkép ITT! 

A feltárás szóróanyage letölthető ITT!

 

Egy elfelejtett geológiai képződmény

A réti mészkő a Duna-Tisza köze ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, mely tartóssága miatt nem vetekedhetett ugyan a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, s így olcsósága miatt a „Két víz köze” egyik építőanyagként használták. Változatos neve van területünkön: pórusos szerkezete miatt „darázskőnek”, a felette kialakult élőhelyről (rét és legelő terület) „réti mészkőnek” nevezték el, de pecsmeg, cupák, mocsárkő, varangykő és terméskő elnevezésével is találkozhatunk.

 

 

 

 

 

 

 

 




A
 feltárásnál fejtett „darázskövek”, fotó: Balázs Réka

 

A hegyvidékeket alkotó mészkő mészvázú élőlények elpusztult maradványaiból képződött, a réti mészkő keletkezése azonban ettől teljesen eltér, mivel a talajvíz oldott mésztartalmából képződik. A vegyi folyamat hasonló a cseppkő képződése során lejátszódó folyamathoz, azonban a réti mészkő és dolomitiszap kifejlődése egykori sekély szikes tavak, száraz évszakokban kiszáradó deflációs (szél által kifúvásos) mélyedésekben (melyet a népies nyelvben semlyéknek neveznek) történt.

A Duna-Tisza közén a karbonátos kőzetek két változata található: a Solt-Kecskemét vonaltól É-ra elsősorban dolomitiszap, attól D-re dolomitos mészkő fordul elő, melyre dolomitiszap települt. A földtan tudományában gyakran a végeredményből lehet következtetni a kialakító folyamatokra. Itt azonban szemünk előtt játszódik le a kőzetté történő átalakulás. A feltárás szelvényének alsó részén kemény kőzet található, a felsőbb részen mésziszap, melyből folyamatosan keletkezhet a dolomitos mészkő. Ez emeli geológiai szempontból is különlegessé a területet.

A feltárás helyén is egykor tó volt és – hasonlóan a Duna-Tisza köze többi szikes tavaihoz – karbonátos üledékképződés következett be. Főleg laza karbonátiszap képződött, melynek kiválása mellett 20-60 cm vastag, kemény karbonát kőzet is lerakódott. A folyamat alapja a talajban felfelé áramló, és a talaj – megfelelő összetételű – sótartalmát felszínre emelő vízáramlás (ezt a jelenséget nevezzük szikesedésnek). Ha ez a szikes víz a felszínen nagy felületű és gyorsan párolgó időszakos vízállásokat (szikes tavakat) képez, akkor a folyamatos kiszáradás miatt a sótartalom besűrűsödve kiválik a tó alján. Az így kialakuló karbonátiszap hosszabb idő alatt mészkővé és dolomittá alakul. E réti- vagy tavi mészkő gyakran fél métert is meghaladó vastagságban húzódik a Kiskunság homokos felszíne alatt ott, ahol valaha hosszú ideig szikes tó volt. A karbonát üledékek kiválása – a meglévő szikes tavakban – kisebb mértékben még ma is folyik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Terület, fotó: Balázs Réka

 

Miért kemény a csólyospálosi karbonát alsó része?

Egykor a csólyospálosi feltárás alsó rétegében is dolomitiszap volt, azonban a képződés helyén a talajvíz már korábban mélyebbre került és a tó megszűnt. A dolomitiszap alsó része a talajvíz-ingadozási övbe került és a talajvízben oldott, de a tóvíz kémiai összetételétől már eltérő vízből nem dolomit, hanem mész vált ki és a pórusokat is ez töltötte ki, majd az iszapot szilárd kőzetté cementálta (így kőzetté szerveződése is megtörtént).

A csólyospálosi földtani feltárás futóhomokra („a rész”) települt. A futóhomokon 30-40 cm vastag, vasas, homokos dolomitos mészkő („b rész”) található, amely valószínűleg a felette lévő karbonát kioldódásából és a víz lefelé szivárgásából származik. Erre 40-50 cm vastag, világos szürke, kemény dolomitos mészkő („c rész”) települt. Majd 5-6 cm vastag, igen kemény, de nagy pórusokat tartalmazó dolomitos mészkő („d rész”) következik (népi neve pecsmeg). Végül 40-50 cm vastag dolomitiszap („e1”) zárja a szelvényt, amelynek a felső része már talajosodott („e2”).


A földtani feltárás szelvénye, fotó: Balázs Réka

A csólyospálosi feltárás egy közel 200 hektáros kiterjedésű szikes tavakkal, élesmosófüves fajgazdag sztyepprétekkel, valamint szikes rétekkel mozaikos terület része, mely számos védett növényfajnak – így a kisfészkű aszatnak (Cirsium brachycephalum), a mocsári kosbornak (Orchis laxiflora) és az egypelyvás csetkákának (Eleocharis uniglumis) – ad otthont.

 

 

 

 

 

 

 








A csólyospálosi feltárás egy közel 200 hektáros kiterjedésű szikes tavakkal, élesmosófüves fajgazdag sztyepprétekkel, valamint szikes rétekkel mozaikos terület része, fotó: Balázs Réka

 

Egy elfelejtett mesterség

A kő fejtése és felszínre hozatala rendkívül nehéz fizikai munka volt, legalább két-három ember együttműködését kívánta meg, ezért nagyobb mennyiségű kő bányászására kővágók szakosodtak. Ezek az emberek csalhatatlanul ki tudták jelölni, hol érdemes a kőfejtést megkezdeni. A vízzáró tulajdonságú kőzetréteg felett a laza termőrétegben a vízellátás jobb, a növényzet szebben fejlődik. A kővágók elsősorban az erdei papsajt (Malva silvestris), gyakorisága és fejlődése alapján tájékozódtak a réteken. Emiatt a kővágók nevezték el a növényt "kővirág"-nak.

A felső talajréteg (30-50 cm) eltávolítása után előbukkant a kőér, aminek felső, 2-3 cm-es porló rétegét csákánnyal verték fel. A fagyszítta morzsalékos kő legtöbbször darabos, lemezes megjelenésű volt (népies neve pecsmeg, pacsmagkő), melyet igénytelen épületekhez, alárendeltebb építkezési célra lehetett csak használni, alapozáskor a nagy kövek hézagait jól kitöltötte.

Ezután egy 120-130 cm hosszú, 3-4 cm vastag, egyik végén hegyes, másik végén tompább, mintegy 20 kg súlyú szerszámot, a kővágó rudat vették kézbe, s azt mindig ugyanarra a helyre ejtegetésével ("rudalással") előbb-utóbb lyukat fúrtak a kőbe. A lyukat néhányszor hideg vízzel kimosták, majd azt tovább feszítették, ütögették, s néhányszáz ütésre elhasadt ("mögdurrant") a kő.

 

 

 

 

 

 

 






Kőfejtéshez használt eszközök, fotó: Balázs Réka

A kivágott, értékesítésre szánt terméskövet végül szabályos méretű rakásokba hordták. Balástya, Kistelek, Pusztaszer és Pálmonostora határában a terméskő általánosan használt mértékegysége a kubi: 1 öl széles, 2 öl hosszú, ½ öl (95 cm) magas kőrakás, ami tulajdonképpen 1 köböl. Csengelén, Üllésen, Kiskunmajsán a követ köbméterben, Csólyospáloson négyzetölben számolták (Juhász 1982).

A réti mészkövet – régészeti, történeti és földrajzi adatok tanúsága szerint – az Árpád-kortól folyamatosan alkalmazták a Duna-Tisza közi építkezésekben. A középkorban templomok alapozásához, falának emeléséhez, módosabb gazdák épületeinek alapozásához használták, és a XIV-XV. századtól már bizonyíthatóan felhasználták a népi építészetben is. Sokszor azonban nem a föld mélyén rejlő kőerek anyagát bányászták és hasznosították, hanem a romos középkori épületek kövét hordták el házak alapozásához.

A csólyospálosi földtani feltárásnál fejtett kemény mészkövet tanyasi és falusi házak, gazdasági épületek alapozásához használták fel. Faragás nélkül rakták egymásra és a kőműves legfeljebb annyit igazított a tömbökön, hogy ne legyen köztük túl nagy rész. Kötőanyagként törekkel kevert agyagos sarat használtak fel. A 70-80 cm magas kőalapot rövidre vágott nádréteggel szigetelték, majd erre vályogfalat emeltek.

A terület világviszonylatban párját ritkító geológiai különlegességet mutat be, hiszen a csólyospálosihoz hasonló jelenség csupán néhány helyről – így Kaliforniában, Dél- és Ny-Ausztráliában – ismert legközelebb. Azonban aki ellátogat ide, nemcsak egy geológia időutazásnak lehet tanúja, hanem megfigyelheti az egykori szikes tó még napjainkig is fennmaradt színes élővilágát, egy elfelejtett mesterség és népi építészet egy-egy gazdag szeletét.

 

Balázs Réka

természetvédelmi területfelügyelő

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

 

További információ kérhető:

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.

Tel.: 76/482-611

E-mail: mailknp@knp.hu

Honlap: www.knp.hu

 

 

Felhasznált irodalom:

A Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Terület kezelési terv dokumentációja, 2008, jóváhagyta: dr. Vajna Tamásné, felelős tervező: Máté András – kézirat

Juhász A. 1982. A réti mészkő kitermelése és felhasználása a Duna-Tisza köze déli részén. – Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. I. kötet, Miskolc, pp. 145-166.

Molnár B. 1980. Hiperszalin tavi dolomitképződés a Duna-Tisza közén – In: Földtani Közlöny 110, pp. 45-64.

Molnár B. 2008. A Duna-Tisza közi karbonát (mészkő) keletkezése és építéstörténete - In: Mérnök Újság, 2008. XV. Évf., 10. szám

Molnár B. 2008. Csólyospálosi földtani feltárás TT (tanulmányterv) – kézirat, KNPI

Molnár B.-Jenei M. 2005. A Duna-Tisza közi karbonátok elterjedése, keletkezése és hasznosítása – In: A földrajz dimenziói, pp. 435-447.

Molnár B.- Szónoky M. – Kovács S. 1981. Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna-Tisza közén - In: Földtani Közlöny 111, pp. 119-144.

Szabó L. 2008. Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén – Monumenta Muzeologica 2., Kecskemét, pp.143-144.

 

 
   
 
2015. 06. 16. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design