magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» A Kiskunsági NPI védett területei » Tájvédelmi körzetek » Körös- éri Tájvédelmi Körzet
Körös- éri Tájvédelmi Körzet
 

 

Az ország déli szöglete, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, és Mórahalom környékének homok- és löszvidékét valamikor üde rétek szikesedésre hajlamos buckaközök, tagolták. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Ezek egy része helyi-, vagy országos védelmet élvez. A hatásosabb oltalom érdekében ezek a területfoltok, - szám szerint tizenhárom -, 2013. januárja óta egy tájvédelmi körzetet alkotnak, ez a Körös-éri Tájvédelmi Körzet.

A 2223 hektár kiterjedésű tájvédelmi körzet egy hajdani természetes vízfolyás, a Kőrös-ér nevét viseli. A ma Körös-éri főcsatorna a környék felszíni vizeinek elvezetését szolgálja.
A szigetszerű természetes és természetközeli élőhelyfoltokat vagy a mély fekvés, vagy a rendkívül csekély termőerő miatt, nem volt érdemes művelésbe vonni, de még ezek ősi növénytakarója is változott a tágabb környezet átalakítása és a hosszú évek óta megfigyelhető szárazodás nyomán.
 
A tájvédelmi körzet északi sávja jellegzetes homoki élőhelyek sorozata.
 
Bácsborista: egy telepített erdők közé zárt homoki legelőfolt, ahol tízezer egyednél is nagyobb a fokozottan védett homoki kikerics és a védett tarka sáfrány állománya.
 
Az Öttömösi baromjárás a típusos ősi homoki legelők tekintélyes maradványa. A buckás területen mélyebb fekvésű nádasok, szikesedő pusztai foltok és homokpuszta-gyepek egyaránt előfordulnak. A Baromjárás a tájvédelmi körzet megalakulásáig helyi védelem alatt állt, s legeltetéses használata reményt nyújt értékeinek fennmaradására. A pusztát főként idegen fafajokból álló telepített erdősávok tagolják, illetve keretezik.
 
Csongrád megye egyik legrégibb védett területe az Ásotthalmi emlékerdő. Ebben az 1944 óta védett, természetes eredetű fehérnyarasban, több mint 100 éve nem történt jelentősebb emberi beavatkozás. Szárazodó homoki élőhely, amelyen az erdőállomány néhol visszahúzódik, s a homokpusztai tisztásokat homoki árvalányhaj, kései és tartós szegfű díszítik.
 
Sokkal későbbi (1993-as) az ásotthalmi Bogárzó védettsége, amely mély fekvésű, semlyékes terület a Bogárzó-csatorna mentén. A csatornát részben ültetett, részben természetközeli erdők szegélyezik. A tisztásokon álló öreg odvas fűzfák festői látványt nyújtanak. Botanikai érdekesség itt a csipkés gyöngyvessző és a széleslevelű nöszőfű.
 
A Körös-éri Tájvédelmi Körzet déli területfoltjai többnyire az évtizedeken át szigorú elzártság alatt álló határsávban húzódnak. Közös jellemzőjük a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok borítás itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. Néhány km-rel délebbre – már a Vajdaság területén, a Palicsi- és Ludasi-tó vonalában – véget is ér a Duna-Tisza közi homokvidék és ott simul bele Felső-Bácska lösz-síkságába.
 
Az itt kialakítandó területegységek: A tájvédelmi körzet legnyugatibb és legnagyobb része a Kelebiai halastavak és erdők. A természetes terepmélyedésekben kialakított halastavak vízellátása ma már nem rendszeresen biztosítható a Körös-érből. Így a nyílt vízfelületek megjelenése véletlenszerű, a tómedrek olykor begyepesednek. Csapadékosabb időszakokban a tavak vize táplálékforrást biztosít a gém- és kócsagfélék részére. A telepített és természetes erdők ragadozó- és énekesmadár- állománya igen változatos. A környező természetközeli erdőfoltokkal is tarkított területet kaszálóként és legelőként hasznosítják. Itt találhatók az egyhajú virág és a tarka sáfrány jelentős hazai állományai. Ezeken a még fennmaradt száraz gyepeken és parlagokon él Európa legritkább emlősállata a délvidéki fökldikutya.
 
Ugyancsak a Körös-érhez simul a Magyari-erdő és az átokházi-tőzegbánya. Ezen a területen a szélsőségesen száraz homokbucka-tetőtől a nyílt vízállásig minden élőhely föllelhető. A Magyari-erdő java része telepített fenyves, természetes maradványfoltjai pedig száraz homoki élőhelyek. Jellegzetes fajai a báránypirosító, a homoki vértő, a homoki árvalányhaj stb.. A tőzegbánya - jóllehet nyílt vízfelületekkel gazdagította az élőhelyet – felszabdalt egy errefelé már ritka élőhelytípust a buckaközi lápot. A bányagödrökben tündérrózsa, míg a sekélyebb vizekben gazdag vízparti növénytársulás figyelhető meg. Védett halai a lápi póc és a réti csík. A tavi- és mocsári béka, valamint a pettyes- és tarajos gőte is felfedezhető itt. A víz a gém- és récefajok kedvelt költő- és táplálkozó helye is.
 
A Körös-érre fekvő területfoltok utolsó tagja a Rívó- erdő és semlyék. A terület északi része tisztásokkal tarkított, ültetett tölgy- és szürkenyár- erdő. Aljnövényzetében a tarka sáfrány, az egyhajú virág és a tavaszi hérics szórványosan fordul elő. Déli része típusos semlyékes-fűzlápos terület.
 
Innen észak-keletre terülnek el az Ásotthalomi-láprétek, aminek egyik tagja Csodarét. A Csodarét növénytani értékei miatt már korábban is országos védelem alatt állt. Itt virít minden évben a Közép-európai viszonylatban egyedülálló állományú mocsári kardvirág több tízezres tőszámmal, de ugyancsak említésre érdemes a fokozottan védett egyhajúvirág és pókbangó tömeges előfordulása is. További ritka és védett fajai a kornistárnics, a buglyos szegfű, a szibériai és a fátyolos nőszirom, a fehér májvirág. Valóban csoda, hogyan maradhatott fenn ez a fajgazdagság a nagyüzemi szőlőtáblák és szántóterületek szomszédságában!
 
A határmenti, hajdani vízgazdag területsáv következő maradványfoltja a Kissori-semlyék. A nedves élőhelyhez kötődő, máshol ritka növényfajok itt még gyakoriak. Ilyen a mocsári kosbor és a buglyos szegfű. A gerinces faunát a vöröshasú unka, a pettyes gőte, a mocsári teknős, a zöld- és fürge gyík, és a vízi sikló képviselik.
 
A közeli Tanasz- semlyék magasabb fekvésű, ugyanakkor mozaikosabb és változatosabb. Legnagyobb értéke a tízezres számot elérő pókbangó állománya. E fajnak itt szokatlanul erős és magas növésű példányai is előfordulnak. Ezen kívül a mocsári kosbor, a magasabb térszíneken pedig a tarka sáfrány és a tarka nőszírom is gyakori.
 
A mórahalmi semlyékek közül a Csipak-semlyéknek ugyancsak növénytani értékei a kiemelkedők. Nagy számban fordul itt elő a szibériai- és a fátyolos nőszirom, a kornistárnics, a mocsári kosbor és szálanként a pókbangó.
 
A Madarász-tó egy hosszan elnyúló buckaközt tölt ki. Jelenleg haltenyésztésre is használják. Bár a száraz időszakok bizonytalanná tették a vízpótlást, de a nyílt vizes területek a tó nagyobb mélysége miatt jórészt fennmaradtak. Ugyanakkor a növényzet – a tündérrózsa, a sás, a gyékény és a nád – térhódítása számottevő. A tündérrózsa megtelepedése óta állandó fattyúszerkő telep éli itt mindennapjait. A nádasokban több gémféle költ. A parti zónában, sekélyebb partokon gulipán is rendszeresen fészkel. Az utóbbi években költő fajként itt is megtelepedett a bütykös hattyú. A vidra állandó lakója a tónak.
 
A mórahalmi Nagyszéksós-tó valamikor eszményi mélységű, szikes jellegű tó volt, majd halastóként hasznosítás és egyébb tényezők miatt teljesen elnádasodott és a nyolcvanas évek közepétől tapasztalható csökkenő csapadékmennyiség miatt többnyire teljesen kiszáradt. Az utóbbi években indított élőhelyrekonstruciós programok eredményeként a vízvisszatartás megoldott és bivalyok legeltetésével válik gazdagabb élőhellyé a terület. Nádasban, a vörös gém, bölömbika és a törpegém előszeretettel fészkel. A bivalyok hatására kialakuló nyílt vízfelületek újra lehetőséget nyújtanak az itt korábban előfordult vizimadarak megtelepedésére. A tó környékén megmaradt gyepfoltokon háborítatlanul virít a mocsári kosbor.
 
 

 

 
 

 

 

 

 

 
   
 
2015. 01. 23. Oldal nyomtatása
Programnaptár
Természeti események
jan feb már ápr
máj jún júl aug
szep okt nov dec
SZÉCHENYI 2020 pályázatok
 
Átláthatósági nyilatkozat
KNPIg AKTUÁLIS

 


Az igazgatóság ügyeleti telefonszáma:
 
 
30/555-6171  
  
Itt a természetvédelmet  érintő közérdekű
bejelentéseket
fogadják.
Facebook
 
Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban
www.kolon-to.com
 
 
 
A szalakóta védelme a Kárpát-medencében


 
 
RAPTORS PREY LIFE
 

 

Élet az erdőben
 
 
 
 
 
Kolon-tavi Madárvárta

www.kolon-to.com

Muzsikál az erdő
Muzsikál az erdő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design