magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Turizmus, idegenforgalom » Tanösvények » Csólyospálosi Földtani Feltárás TT - Varangykő tanösvény
Csólyospálosi Földtani Feltárás TT - Varangykő tanösvény
 

 

Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület

(dolomitos mészkő és dolomitiszap feltárás)

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Hazánk majd’ minden vidékén találunk kőbányákat, kőnyerő helyeket. Meglepő és kevésbé ismert módon még az Alföld egyes vidékein is. Sokan hiszik, hogy az Alföldön építőanyagként évezredekig csak az agyagos vályog és az ebből készíthető tégla állt rendelkezésre, pedig errefelé is akad „kő”. A Duna-Tisza közén ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet lehet találni. A vasoxidtól barnásfehér kőzetet a Homokhátság népe „darázskőnek” nevezi, amit a darázsfészekre emlékeztető lyukacsos szerkezetéről kapott, de a népi emlékezetben szép és kifejező sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő és cupák elnevezésekkel is illették. A darázskő a Kiskunság egyetlen jó minőségű, ugyanakkor könnyen megmunkálható szilárd építőanyaga, az Alföld ma már szinte teljesen elfeledett képződménye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hogyan keletkezhetett ez az – Alfölddel kapcsolatos eddigi ismereteinktől gyökeresen különböző – képződmény? 

A Duna-Tisza közi Homokhátság felszínét változatos formájú, helyenként több méter magasságú homokbuckák, lösszel fedett területek jellemzik. A közöttük található mélyedésekben kialakult időszakos vízállások – semlyékek, ki-kiszáradó rétek – az édesvízi karbonát képződés helyeinek őrzői. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Duna-Tisza közének állandó és időszakos szikes tavaiban a jégkorszak végétől, a holocén időszak kezdetétől karbonátos üledékképződés indult el, amely folyamat az intenzívebb emberi megtelepedéshez kötődő, növekvő foszfát/foszforterheléssel a bronzkorban, – megközelítőleg 3500 évvel ezelőtt – leállt, de a képződéséhez szükséges feltételek megléte esetén néhány helyen még ma is folytatódik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képződéséhez kedvező viszonyokat a nyári csapadékszegénység, a sekély, ingadozó vízszint, a jelentős párolgás és a tavak vizének kémiai összetétele adja. A homokbuckák közötti mélyebb fekvésű területeken, ahol a talajvízszint (akár éghajlati okokból, akár vízrendezés hatására) tartósan és nagymértékben csökken, ott tó már nem maradhat fönn, jobbára csak rövidebb időtartamú tavaszi vízborítottság alakulhat ki. Az ilyen kisvizek a semlyékek. Fenékszintjükben a korábban keletkezett dolomitiszap a talajvíz-ingadozás zónájába kerül, ezért az üledék folyadéktartalma is erősen ingadozó, összmennyisége lecsökken. Ilyen geokémiai körülmények között megindul a dolomitiszap póruskitöltése. A kalcitkristályok beépülése eredményeként végbe megy a kemény karbonát-kőzetté szerveződése: vagyis a darázskő kialakulása.

 A Duna-Tisza közi hátság DK-i lejtőjére települt Csólyospálos község, melynek határában a darázskő világviszonylatban is jelentős, nagy kiterjedésű természetes előfordulásával találkozhatunk. A falutól mintegy 1,5 km-re ÉK-re egy tágas, ÉNy-DK-i irányban elnyúló, 3 km hosszú deflációs medence húzódik. Ennek középső részét hajdan szikes tó töltötte ki. A környék kővágói – fölismerve a kőelőfordulást – évtizedeken át bányászták itt ezt az értékes építőanyagot. A falu melletti feltárás egy felhagyott kőfejtő (bánya), melynek anyagát – a kb. fél méter vastag fedőréteg elhordása után – kézi szerszámokkal fejtették ki. A terület 1978-ban kapott természetvédelmi oltalmat. A helyszín tulajdonképp kőzettani típusszelvény. Olyan feltárás, amilyen a Duna-Tisza közén nagyon sok másik semlyékben (vízjárta szikes laposban) is kialakítható lenne. Ám miközben itt, Magyarország közepén térségi léptékben is jellemző ez a képződmény, addig ehhez hasonlót világviszonylatban is csak néhány helyről (így Kalifornia, Belső-Anatólia, Irán, Dél-Ausztrália térségében) ismerünk.

 A Csólyospálosi réti mészkő- és dolomit-feltárás nemcsak geológiai és természetvédelmi, hanem jelentős kultúrtörténeti értéket is képvisel, hiszen egy évszázadokon át művelt népi foglalatosság: a kővágás (tehát a Duna-Tisza közi kőbányászat) emlékhelye.

 A szilárd építőkőzeteket gyakorlatilag nélkülöző – és a hegyvidéki bányaterületektől is igencsak távol fekvő – Duna-Tisza közén az Árpád-kor óta folyamatosan bányászták a darázskövet.

 Számos Árpád-kori, nem ritkán a tatárjárás idején elromosodott, vagy késő középkori templom alapozása és falazata épült darázskő felhasználásával (közülük a legismertebbek a lajosmizsei Pusztatemplom, a soltszentimrei Csonka-torony, Szer monostora, vagy a kecskeméti Szent Miklós templom támpillérei és hajdani temetőkertjének csontháza). Figyelemre méltó, darázskőből épült középkori emlék a Csengelén talált kun sírkamra vagy a napjainkban folyó ásatás során Bugac-Felsőmonostoron előkerült kolostor.

 A 20. század eleji építkezéseken is találkozhatunk darázskővel módosabb gazdák borospincéiben, belvizes területeken a tanyasi újjáépítés épületalapjaiban, melléképületek falazatában. Az 1960-as években a termelőszövetkezeti istállók, hodályok, raktárak építkezésein még szintén használták ezt a kőzetanyagot. A kővágás 1970 táján szűnt meg. A betonalapozás, a tégla-falazatok általánossá válása és a munkaerő drágulása véget vetett ennek a csak vidékünkre jellemző – még ha nem is sokaknak kenyeret adó – kismesterségnek.

 

 

A Csólyospálosi földtani feltárás Természetvédelmi Területen látható építmények

Szerkezeti és formai kialakításuk főként a Duna-Tisza Közi pásztorépítmények, a népi építészet hagyományaira támaszkodik. Anyagaik természetes anyagok, a nád, a vessző, a fa.

 

Fogadó kapu. Stilizált kapuoszlop és galambdúc.

A kapuoszlop jelképes, faragással díszített. A galambdúc nem jellegzetes pásztorépítmény, de a tanyavilághoz hozzátartozott. Kapuszárnyak nem készültek, csak a bejárat került megjelölésre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vasaló. Szél és eső elleni védelem céljából készült.

Hasonló volt régen a pásztor lakása, konyhája, de ebben őrizték ruhájukat is. Nádból készült, fala kissé befelé hajlik, de felül nem záródik. Alaprajza körte alakú. A bejárattal szemben a számadó nagyobb, jobbról a bojtárok kisebb ládái sorakoztak. Középen az ételfőzéshez szabad tűz égett.

Kontyos kunyhó. Itt a szél, az eső vagy a tűző nap elleni védelemre készült..

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kör alaprajzú, nádból készített ideiglenes építmény, egykoron a pásztorok hajléka volt. A nádkévéket kúpalakban állították az árokba, földdel körültaposták és a kontyos kunyhó derekán körülkorcolták, a nádkévék csúcsát szalmából sodrott kötéllel körülcsavarták. A konty a kunyhó körülcsavart csúcsa és a nádbuga.

Fogadóhely. A látogatók fogadására, szél elleni védelemre és kiselőadások tartásának helyszínéül szolgál.

A hagyományos anyag és technika felhasználásával egy nem hagyományos organikus forma mintegy betereli a vendégeket, majd óvja a széltől, naptól és vizuálisan is lehatárolja a fogadóteret, de egyúttal nyitott is.

Madárfigyelő faragott madárral. A madarak zavarásmentes megfigyelését szolgálja, a látogatók szemmagassága szerint differenciált kukucskáló nyílásokkal a vesszőfonatban.

Kialakítása a vesszőfonatos cserény mintáját követi, de a dorongfák (a költöztethető elemekből készült cserénnyel ellentétben) az egyhelyben maradást biztosítják. A vesszőfonást kerítéseknél, a paticsfal vázának készítésénél, és használati eszközök készítésénél (kosarak, kasok, varsák, stb.) is alkalmazzák. A faragott madár bíbicet formál.

Kőbemutató. A területen található kifejtett kövek bemutatását, védelmét szolgálja.

Szerkezetileg a népi építészeti hagyományokat követve faszerkezetű oszlopokat keresztirányban csapolással kötőgerendák fogják össze. Ezekre hosszirányban háromszelemenes fedélszék készült. A nádfedésű tető túlnyújtott eresze is a hagyományokat követi.

Látófa. A terület nyitott része felé kilátással, a hagyományok szerinti megfigyelőhely.

Az alföldi pásztorok őr- vagy állófája egy 5–7 méter magas, lecsonkolt ágas fa volt többféle célra. Az erre felmászó pásztor innen adott jelet a messze legeltető társának, innen figyelte a jószág mozgását. Erre akasztották a tarisznyáikat is. Régebben olyan jelnek is tekintették, amivel a számadó kijelölte kizárólagos legeltetetési területét.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A feltárás Csólyospálos településtől ÉK-re, a temetővel szemben lévő dűlőúton közelíthető meg.

Információ:

Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság

6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.

Tel.: 76/482-611

E-mail: titkarsag@knp.hu

Honlap: www.knp.hu

Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület, Földtani bemutatóhely,

GPS: 46° 25’ 35,915” 19° 51’ 54,944”

WGS: 46,42664317; 19,86526222

 

 
   
 
2015. 12. 02. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design