A földtani természeti értékek védelme a tájvédelmet, továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások, az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja. A földtani természeti értékek általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ás-ványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra is. A jelen kulcs a földtörténeti múlthoz, hiszen a folyamatok végeredményéből következtethetünk a régmúltban lejátszódó földtani eseményekre.

Medencealjzat
A Középmagyarországi Törési Öv (mely Zágráb - Hernád folyó vonalában húzódik) a Duna-Tisza köze medence aljzatát is két részre osztja. E vonaltól É-ra a terület a Magyar Kö-zéphegységi (Pelsoi) egység része. A törési övtől D-re eső rész pedig a Tiszai Egységhez tar-tozik. A medencealjzatban ópaleozoós kristályos képződmények, karbon korú gránit, majd uralkodólag mezozoós mészkövek jelentkeznek. A medencealjzat különböző mélységekben jelenik meg: Dunapatajnál és Bugyinál alig 4-600 m-es mélységben, Algyőn viszont már 1800 m-ben. 


Medencekitöltés
A medencealjzatra az eocén és az oligocén kimaradásával elszórtan nem nagy vastag-ságú miocén vulkáni képződmények és sekélytengeri üledékek (lajta és szarmata mészkövek) rakódtak le. A Hátságon a pliocén pannóniai rétegek a Tétel-halmon még a felszínen vannak, innen K felé tektonikai süllyedés eredményeként egyre mélyebbre kerülnek és Kecskeméttől K-re Nyárlőrincen már 273 m mélységben találhatók. Kalocsán a pannóniai rétegek felszíne 80 m, Szentesen pedig már 800 m mélységben van. (2. ábra)


A pliocén végén a Duna-Tisza közén megjelenik a Duna folyó, amely átlós irányban Szeged felé folyva rakja le hordalékát, nagy hordalékkúpot építve. Ez a hordalék részben át-nyúlik a mai Tiszántúlra is. A Tisza üledékével fogaskerékszerűen érintkezve és egymásban kiékelődve. Valószínűleg a günz-mindel interglaciális után kialakul a Kalocsai-süllyedék, mely a Duna folyását alapvetően megváltoztatja és a Duna egyre nyugatabbra kerülve elfog-lalja mai É-D-i irányú folyását. A Duna-Tisza köze ettől az időtől kezdve a Duna árteréről kifújt futóhomokkal és lösszel váltakozva töltődik fel. A futóhomok és a lösz együttesen, vál-takozó településben a Duna-völgytől keletre egyre jelentősebb vastagságot ér el. Legnagyobb, 120 m-es vastagságát a Duna-Tisza köze K-i részén Nagykőrös-országhatár vonalában éri el. Ezek a rétegek is túlterjednek a mai Tisza vonalán és pl. Szentesnél a tiszai folyóvízi rétegek között ékelődnek ki. A tiszai folyóvízi üledékek délen viszont az eolikus üledékek között a mai Tiszától 15-20 km távolságban pl. Pálmonostorig terjednek el (Molnár B. 1961). 
A Hátságon a felszínen a következő üledéktípusok jelennek meg: futóhomok, finom homokos típusos lösz és az egykori tavakból kivált karbonát és tőzeg. 


A Duna-Tisza köze negyedidőszak végi fejlődéstörténete
A Duna-Tisza közén a földtani fejlődés, a felszínt borító képződmények és a morfoló-giai helyzet alapján három, egymástól eltérő földtani egységet lehet megkülönböztetni: a Du-na-völgy, a Duna-Tisza közi Hátság, a Tisza-völgy. 
A Duna-Tisza közi Hátság Ny-K-i irányban 80 km széles, és Dabas, valamint a déli határ között 170 km hosszúságú. A Solt-Kiskunfélegyháza vonalig tartó része É-D-i irányban a Lajosmizse Kecskemét, vagyis középvonalában 130-150 m tszf-i magasságú. E területtől D-re morfológiailag kevésbé szimmetrikus kifejlődésű és a Duna-völgyhöz közelebbi része Illancs-Pirtó környékén 160-170 m tszf-i magasságot ér el. Nyugaton a Duna-völgy 93-100 m, K-en a Tisza-völgy 80-83 m tszf-i magasságú, a Hátság tehát átlagosan mintegy 40-70 m-re a Duna-és a Tisza völgy fölé kiemelkedik. 
Az utolsó würm kori glaciálisban a Hátságon futóhomok közbetelepüléssel tagolt lösz keletkezett. A legfelső lösz rétegben ott ahol a szél nem fújt rá homokot talajképződés indul meg. A Hátság Ny-i részén, ahol a Hátság és a Duna-völgy között legnagyobb a magasságkü-lönbség (mintegy 70 m) a stadiálisokban a megnövekedett csapadékvíz a Duna-völgy felé záporként zúdult le és DK-ÉNy-i irányú deráziós völgyeket alakított ki (ilyeneket találunk Császártöltés környékén). A Duna-völgy északabbi részén a völgy a Hátságba lényegesebb morfológiai emelkedés nélkül megy át, Keceltől délre azonban az egykori Duna a Hátságot alámosta és erodálta, így itt a völgy és a Hátság között 15-20 m magasságkülönbség van.
A holocén elején a Hátságon tehát lösszel váltakozó futóhomok térszín volt. Morfoló-giailag a maihoz hasonlóan hullámos a térszín. A futóhomok-képződés az ÉNy-i uralkodó széliránynak megfelelően tovább folytatódik és ennek eredményeként a korábbi löszt, illetve futóhomok területet beborítja. A talajvízszint a megemelkedett csapadék hatására megemel-kedik és a mélyebb területeken létrejönnek a sekély mélységű tavak. Ezek egy része közvetle-nül a lösz felszínén, másrészük a futóhomokbuckák között, már a homokkal fedett mélyedé-sekben jelennek meg. Mindkét helyen azonban megindul a karbonát-képződés. Ott, ahol a víz állandóbb, először tőzegképződés jön létre (Kolon tó), majd a tómeder feltöltődése valószínű-leg a szárazabbá váló klíma hatására legtöbbször ezeken a helyeken is megindul és ez karbo-nát-képződést hoz létre. Az utóbbi évtizedekben a legtöbb tó a hátsági talajvízszint süllyedése miatt kiszáradt. A mindenkori tóvízből kivált karbonát-iszap elterjedése azonban ezeknek az egykori tavaknak a helyét is jelzi. A Hátság azon területein ahol a talajvízszint már korábban mélyebbre került, a dolomitiszap a talajvíz ingadozási övében cementálódik, tehát diagenetikusan átalakul és kemény karbonát-kőzetté válik. Ilyen részben átalakult karbonát-kőzeteket Orgoványtól DK-re egészen Sándorfalváig találunk. 

Futóhomok
A hátsági futóhomok nagy része ma már kötött. Magyarország nem tartozik az arid klímaövbe, a nyári aszályok idején azonban igen nagy a szárazság. A homok nedvességtar-talma a sivataginál lényegesen nagyobb és a talajvízszint is relatíve magasan helyezkedik el. A nedvesség még a legnagyobb buckákon is lehetővé teszi a szárazságtűrő növények részbeni megtelepülését, így a növényzet a mozgó homokot megköti. Ha a növényzetet valami megsér-ti, úgy a homok-mozgás megindul (pl. Fülöpházi homokbuckák). 
A hátsági futóhomok-felhalmozódásoknál mikro és makro formákat figyelhetünk meg. 
Makro formák közé tartozik a drift (valamelyik fix akadály – Hátságon ez általában kisebb fűcsomó, vagy alacsony bokor – mögötti homok-felhalmozódás) és a homokbucka (a Hátsá-gon több esetben az uralkodó ÉNy-DK-i széliránnyal párhuzamos homokbuckasort jelent, ilyen kifejlődést találunk a bugaci ősborókásban).
A mikro formákhoz tartoznak a homokfodrok, melyek a szél irányára merőlegesen jön-nek létre.

Lösz
A hátsági lösz jelentős vastagságban futóhomok közbetelepülésekkel váltakozva jele-nik meg. A löszre jellemző, hogy legtöbbször típusos finomhomokos lösz. Vastagsága 3-5 m körüli, a bácskai területen azonban a 10 m-t is meghaladja. A Duna-Tisza közi lösz (és ho-mok) kifejlődést jól jellemzi a császártöltési feltárás (ez a DK-ről ÉNy-felé haladó deráziós völgy DNy-i sarkán lévő szelvény a Hátság Ny-i peremén van, ott ahol a Hátság és a Duna-vögy között több mint 10 m a magasságkülönbség). A tiszalpári templomdomb szelvénye a Hátság K-i peremi képződményeit mutatja be. 

Tőzeg
A Duna-Tisza köze legjelentősebb tőzegkifelődése a Duna-vögyben a Kecel és Hajós közötti Vörös-mocsár területén található. A Hátságon egyedül a Kolon-tóban fejlődött ki je-lentősebb tőzeg, de ez a tó is egykori Duna ág helyén található. Több helyen a tőzeg elteme-tett állapotban, a legfelső lösz rétegben is megjelenik.

Dr. Molnár Béla, Balázs Réka