| Vidékfejlesztési Minisztérium |
 |
|
|
|
|
|
|
|
| Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kormányzati Személyügyi Szolgáltató és Közigazgatási Képzési Központ |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kecskemét és Kistérsége turisztikai kártya |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
 » Védett természeti területek » Helyi jelentőségű védett területek » Kunpeszér |
|
 |
Kunpeszér |
| |
Nagy-tölgyfai-tag erdőállománya
A fehér és szürke nyárral, mezei szillel elegyes gyöngyvirágos tölgyes Kunpeszér határában helyezkedik el. Szigetszerű fennmaradásában a mély fekvésű homoki teknő magas talajvízszintje, a többnyire barna erdőtalaj, illetve a réti talajra rakódott humuszos homok kombinációja játszott szerepet.
A homokpusztai tölgyeseket amelyben elegyfaként a tatár juhar és a vadalma is előfordul ma már csak kis foltokban találjuk meg a DunaTisza közén. A cserjeszintjüket alkotó fajok közül az ostormén- és kányabangita, a fagyal, a galagonya és a veresgyűrűsom, az aljnövényzet lágyszárúi közül a gyöngyvirág, az erdei gyöngyköles, az erdei szálkaperje, valamint az Alföldön ritkaságnak számító ligeti perje, továbbá a kis borkóró, a homoki nőszirom, a pusztai meténg és az erdei szellőrózsa érdemel említést.
Nyíres-nyaras
Az egykori lápréten a természetes szukcesszió során alakult ki az a fás vegetáció, amelynek pionír fafaja a nyír volt, mivel a termőréteg hiánya csak ennek megtelepedését tette lehetővé. A természetes teknőben elhelyezkedő nyíres hosszú távú fennmaradását a kedvező vízellátottság biztosítja, a magasabb szegélyrészeken már egy-egy kocsányos tölgy is megjelent. Az aljnövényzet jellemző fajai közé tartozik a gyöngyköles, a ligeti perje, az erdei szálkaperje és a gyöngyvirág.
Gyöngyvirágos tölgyes
A homoki erdők közül a gyöngyvirágos tölgyesek a leggazdagabb társulások. Ebben a kunpeszéri, közel háromhektáros, egészséges erdőben a kocsányos tölgyek már több mint százévesek, mellettük elegyfaként néhány fehér nyár, tatár juhar és vadalma fordul elő. A cserjeszintben a fagyal, a galagonya, az ostormén- és kányabangita, valamint a veresgyűrűsom a leggyakoribb, az aljnövényzetet a három orchideafaj a kétlevelű sarkvirág, továbbá a széleslevelű és vörösbarna nőszőfű mellett a tavaszi csillagvirág és az epergyöngyike előfordulása jellemzi. Tömeges a gyöngyvirág, az erdei gyöngyköles és az Alföldön különlegességnek számító erdei tisztesfű azonban ritka, mint ahogy nem túl gyakori a kis borkoró, a homoki nőszirom, a pusztai meténg és a ligeti perje sem.
Állatvilágának vonatkozásában a fekete harkály, az egerészölyv, a héja és a karvaly költése, a gerinctelenek közül a védett orrszarvúbogár előfordulása érdemel említést.
A szabadon látogatható terület megközelítése elég körülményes.
|
| |
|
| |
|
|
