|
Csíkászok és pákászok, a lápok ismerői
A csíkász a „rétes emberek” közé sorolt halász, aki a lápos, mocsaras élőhelyek adta megélhetési lehetőségek kihasználásával tartotta fenn magát és családját. Legfőbb zsákmánya a réticsík (Misgurnus fossilis) nevű halacska volt, mivel az abból készült böjti ételt régen széles körben kedvelték. A csíkász nádból és zsombékból a hal útját elzáró csíkgátat épített, majd a gátacska átjáróiba csíkvarsát helyezett; a lápszéli padmaly alá bújt példányokat egy villás ágra kötött lapos kosárral, a csíkszedővel fogta ki. A befogott halakat vagy szekerezve, vagy háton a csíkkasban vitte a piacra. A pákász a nádas, lápos, mocsaras réteken szigonnyal, varsákkal vagy kisebb vejszékkel halászott. Csapdával, hurokkal vízimadarakra, apróbb emlősökre vadászott. Ehető és gyógyító növényeket, valamint tojásokat, tollat, csigát, kagylót, piócát és teknőst gyűjtött, amelyeket a felesége a piacon lisztért, sóért, ruháért stb. cserélt el.
Tudta-e,
hogy valaha sokan és gyakran ették a savanyú káposztát hallal?
A pákász a családjával a mocsárban töltötte életét, nádból és fából épített kunyhóban. A nagyobb zsákmány reményében évente többször is költözött. A „libogós” lápon a csíkász gyékényből font talpalló segítségével járt, és hármas ágban végződő bottal tapogatta ki maga előtt a biztonságos utat.
|