magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Mit jelent a KNPI címere?

Az óvó emberi kézben levő tojás a természet törékenységét jelzi.
A "hímes tojáson" levő minta a kiskunsági homokbuckás tájat, az itt jellemző
borókát, és Petőfi Az Alföld c. verséből is ismert vörös vércsét ábrázolja.

Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
» Védett természeti területek » Természetvédelmi területek » Kéleshalmi homokbuckák
Kéleshalmi homokbuckák
  Védetté nyilvánítás éve: 1975. Kiterjedése: 168 ha

A Duna-Tisza közének felszíne a holocén korszakban - a földtörténeti jelenkorban - nyerte el mai formáját. A Duna medre, amely eredetileg északnyugat-délkeleti irányban átlósan szelte át az Alföldet, fokozatosan nyugatra helyeződött át, és észak-déli irányt vett fel. Hordalékából építették fel a döntően észak-nyugati irányú szelek a Duna-Tisza közi homokhátságot, amelynek legmagasabb vonulata Illancs, Bács-Kiskun megye déli részén húzódik.
Ezt a változatos, nyugtalan felszínű területet tarka vegetációs mozaik borította: a buckaközi mélyedésekben tavak, mocsarak, égerlápok, a magasabb térszínen gyöngyvirágos tölgyesek, a buckaoldalakon és buckatetőkön kiritkuló, gyepfoltokkal váltakozó pusztai tölgyesek és fehérnyárasok díszlettek. Az külterjes pásztorkodás és az erdőirtások hatására a homokpuszták területe megnövekedett az erdőfoltok rovására. A túllegeltetett gyepfoltok fellazulása következtében futóhomok.
A homokkötés évszázados erőfeszítéseket követelő munkája a múlt század második felében kezdte meghozni gyümölcsét, majd a második világháborút követő nagy erdősítésekkel be is fejeződött. A telepített erdők, elsősorban az akácosok, az erdei- és feketefenyvesek csak keveset őriztek meg az eredeti növényvilágból. annak maradványait már csak kicsiny, szétszórt természetvédelmi területeken találjuk meg.
Ezek egyike a Kéleshalom község határában fekvő homokbuckás terület. A pionír homokkötő gyeptársulásoktól a zárt homokpuszta-gyepekig sokféle növénytársulás található meg itt. Legjellemzőbbek a másodlagosan kialakult pusztai cserjések. Jellemző itt az egybibés galagonya, de kökény, boróka, vadrózsa, a védettebb mélyedésekben pedig – főleg a fehérnyár-sarjtelepek árnyékában – varjútövis és fagyal csatlakozik hozzájuk. A buckaközi mélyedések alján, már a talajvíz közelében, a serevényfűz törpecserjése díszlik, melynek védelmében több különleges gombafaj és néhány orchideaféle – vörösbarna nőszőfű, piros madársisak – él. A homokpuszta-gyepek csakúgy, mint a Duna-Tisza köze más vidékein, számos bennszülött és pontusi-pannon növényfajnak nyújtanak otthont. Ilyen például a homoki bakszakáll, a kék szamárkenyér, a pusztai kutyatej, a homoki vértő, a tarka- és a zászlós csüdfű, valamint az ősszel virágzó homoki kikerics, a kései szegfű és a homoki keserűfű.
Sajnos ez a terület is fertőzött az Észak-Amerikából származó selyemkóróval ami az 1870-es években jelent meg hazánkban, mint több célra is alkalmas növény. Ma már szinte az ország minden területén megtaláljuk, és ahol egyszer megtelepszik szinte kiirthatatlan. Teljesen átformálja környezetét, nem csak árnyékolásával, hanem gyökeréből kibocsátott anyagokkal is pusztítja az őshonos növényeket.
   
 
2009. 08. 18. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design