NP-KISKUNSAG PORTAL - PORTÁL VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA       english   deutsch   magyar   
 
ingyenes felolvasó program letöltése    Váltás a grafikus oldalra
 
Tiszaalpári földvár - Földvár tanösvény

A földvár a Tisza középső folyásának jobb partján, a Duna-Tisza közének keleti peremén fekszik. A terület kialakításában elsődleges szerepet a Tisza folyó játszotta, mely kb. 15 000 évvel ezelőtt kanyargásai során – romboló és építő munkája következtében – 5-10 km széles területet alakított át. A folyó oldalirányú mozgása következtében több helyen is elérte a Duna-Tisza közi Hátság peremét, így Tiszaalpárnál a Templomdomb lösz anyagát mosta alá. Ezeken a helyeken a folyóvízi üledék és a Hátság üledéksora meredek partfallal találkozik, mely magaspart Tiszaalpártól egészen Csongrádig követhető. A Tisza jelenleg kb. 4 km távolságra folyik, ez azonban a XIX. század közepi vízszabályozások eredménye, addig a folyó közvetlenül a falu mellett, a magas löszterasz aljában folyt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magaspart több helyen mély vízmosásokkal tagolt. Ezek egyike a Tiszaalpár ÉK-i szélén különít el egy dombot, amely a környék legmagasabban fekvő területét jelenti, köröskörül meredek oldallal határolva. A lapos terasz két részre oszlik: A Templomdomb (más néven "Kisvár") a nagyobbik részt jelenti, Ny-i széle felé a római katolikus templom áll. A domb másik, kisebbik része ettől K-re a Várdomb (más névén "Nagyvár"), területe jóval kisebb az előzőnél, s mára az erózió következtében mintegy 3/5-e beleszakadt a környező ártérbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vár tudatos régészeti kutatásának pontos kezdetét nem ismerjük. Az irodalomban a Várdomb első, hiteles régészeti leletéről 1869-ben értesülünk, amikor Madarassy László küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak egy ép cserépedényt, amelyet Alpáron a Várdomb oldalából ástak ki.

 

 

 

 

 

 

 

Kada Elek első feltárása során 1900 és 1905 között bronzkori leleteket és két avar kori sírt talált a földvár területén. 1949-ben Patay Pál, 1974-75-ben Bóna István, 1977-ben Nováki Gyula végeztek ásatásokat a Várdomb platójának északkeleti és déli részén és a nyugati sánc területén. Az ásatások során középső bronzkori települések házai kerültek elő. Az 1949-ben és 1977-ben elvégzett sáncátvágások azt mutatták, hogy az eredetileg faszerkezettel rendelkező földmű a településsel együtt a középső bronzkori vatyai kultúra III. időszakában épült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vár jelenlegi alapterülete távolról sem felel meg a kb. 3500 évvel ezelőtt kialakított sáncokkal és meredek partfallal védett településnek. Valószínű, hogy az eredeti várnak a Tisza által formált ártér eróziós munkájának következtében csak 2/5-e maradhatott meg napjainkra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A régészeti feltárások során nem sikerült tisztázni a Várdomb erődtelepe és a Templomdomb nyílt telepének viszonyát. A fúrások azt mutatják, hogy a Templomdombon az egykori őshumusz felett a Várdomb belső rétegeződésével közel azonos szintemelkedés van. Ennek alapján valószínűleg a bronzkori vár fennállása idején a Templomdombon egy kisebb külső település létezett, mely elszórt házakból és vermekből, csűrökből, istállókból állt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A késő bronzkorban elnéptelenedett telep pusztulása után közel két évezredig nincs nyoma emberi megtelepedésnek a Várdomb területén. A népvándorlás korában feltehetőleg a Templomdombon sátrat verő avar nagycsalád használta a Várdombot temetkezőhelyül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hely honfoglalás előtti jelentőségéről castrum Olpar alakban Anonymus krónikájában olvashatjuk, hogy Zalán bolgár fejedelem tulajdonában állt, kinek seregét a honfoglaló Árpád űzte el erről a vidékről 894-ben. „A bolgárok veszte helyének (Alpárnak) közelében Árpád egy szép síkon megtelepedett hadával, s itt – a Körtvély-tó és Gyümölcsény erdő mellett 34 napig időztek, hol a vezérfejedelem nemzete nagyjaival tanácskozván, rendezték az országot és törvényeket alkotának... A helynek, hol e szervezés történt honi nyelvünkön ’Szer’ lett a neve, s mind a mai napig így neveztetik. E helyet a Tiszától a Bócsa mocsárig, a Körtvély-tótól Alpár homokjáig Árpád Ónodnak, Ete atyjának engedte...”.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bóna István feltételezi, hogy a X. század vége óta itt birtokos Kalán nemzetség vára lehetett, de építését nem tartja korábbinak, mint a XII. század (a legkorábbi lelet a XII. század elejére keltezhető), jelentőségét pedig már a XIII. században – a tatárjáráskor – végleg elveszthette. A vár külső megjelenése igen hasonló a X-XI. századi magyarországi ispánsági várak nagy részéhez, mint Bihar, Szabolcs, Zemplén, Abaújvár és Hont várához, bár azoknál kisebb. A legfőbb jellemzők ebben a tekintetben: alacsony, de meredek dombon van, a védelem kizárólag a sáncra támaszkodik és a belső területen itt sincs nyoma jelentősebb épületnek. A tatárjárástól függetlenül maga a vártípus sem teszi valószínűvé, hogy a XIII. századnál tovább használták volna, mivel a középkor feudális urainak és a hadászat új szempontjainak már semmiképpen nem felelt meg. Későbbi, XIV-XV. századi fegyverek és sarkantyúk nem kerültek elő a Várdombon. A megtalált késői cserepek és egy kályhaszem tanúsága alapján a XV-XVI. századig lakhatták a vár területét. A Várdomb a török hódoltság idején már nem szolgált lakóhelyül, és azóta sem lakják. Mivel a II. József-féle katonai felmérés idején, a XVIII. század végén a Várdomb északkeleti fele már hiányzott, annak pusztulása, leszakadása valamikor a XVI-XVII. századra tehető.

 

Bács-Kiskun megye egyik legjelentősebb lelőhelyeként ismert Tiszaalpári Földvárat a 3/2003. (I. 25.) NKÖM rendelet alapján fokozottan védett régészeti lelőhellyé nyilvánították, melynek célja Várdomb és Templomdomb területén található bronzkori és Árpád-kori földvár, középkori templom és temető, valamint a várhoz kapcsolódó őskori telep védelme, a föld felszíne alatti régészeti emlékek megőrzése. A természetvédelmi törvény 1997. évi hatálybalépése óta ex lege, azaz törvény erejénél fogva védett országos jelentőségű védett természeti területnek is minősül.

 

A földvár Tiszaalpár belterületi részén, a római katolikus templom (Templomdomb) mellett a Várkert utcában található.

A földvár területén meredek partfalak találhatóak, melyek balesetveszélyesek. A földváron mindenki csak saját felelősségére tartózkodhat! A tanösvény szabadon látogatható!