NP-KISKUNSAG PORTAL - PORTÁL VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SZÁMÁRA       english   deutsch   magyar   
 
ingyenes felolvasó program letöltése    Váltás a grafikus oldalra
 
Izsáki Kolon-tó - Aqua Colun tanösvény

A madárvilág iránt érdeklődőknek nyújt élményt az Izsák határában elterülő Kolon-tó.
A terület bejárására az Izsákot Soltszentimrével összekötő 12 km hosszú, sárga sáv jelzésű túraútvonalat és a hozzá kapcsolódó tanösvényeket ajánljuk. Az Kolon-tó, mint Duna-Tisza köze a legjelentősebb vizes élőhelye mint nádas mocsarak, fűzlápok, zsombékosok hazája ideális költő helye sok hazánkban előforduló gémfajnak.
Az „Aqua Colun” és a Poszáta tanösvények, valamint az ezekhez kapcsolódó kilátók, megfigyelőhelyek lehetőséget adnak a tó élővilágának alaposabb megismerésére. Mindkét tanösvény a sárga sáv jelzésű túraúton érhető el. A Kolon-tónál működő Madárvárta
(www.kolon-to.com) a kiskunsági ornitológiai kutatások bázishelye. A területen programszerűen folyik a nádi énekesmadarak és vízimadarak vonulás-kutatása. A nemzeti park a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel közösen madármegfigyelő és gyűrűző táborokat valamint madármegfigyelő programokat szervez, melyekre előzetes időpont-egyeztetés alapján lehet jelentkezni.
A közeli Soltszentimre páratlan látványossága egy XIV. századi erődített templommaradvány, a Csonkatorony. A puszta közepén álló építmény mellett húzódó kanális, egykor a templomhoz tartozó vizesárok része lehetett. A sárga sáv jelzésű túristaút szintén érinti ezt a látványosságot is.
Izsákon helytörténeti gyűjtemény és Pálinkamúzeum is található. Minden ősszel megrendezik itt a Sárfehér Napokat, mely a környék szőlészeti, borászati kultúráját hivatott népszerűsíteni. A közeli Kiskőrösön áll a XIX. század legnagyobb magyar költőjének, Petőfi Sándornak a szülőháza. A város termálfürdőjének gyógyvize jó hatással van különböző megbetegedésekre.
Információ: Izsák Polgármesteri Hivatal, 6070 Szabadság tér1. Tel.:76/374-144; www.kolon-to.com
Megközelítés: A Kolon-tó Kecskeméttől 27 km-re délnyugatra fekszik. A tó több irányból is megközelíthető. Legkönnyebben az 52 sz. főútról Izsák felé letérve érhető el a terület. 

 

AQUA COLUN TANÖSVÉNY

·  Aqua Colun tanösvény  Kolon-tó, Izsák

GPS: 46° 48’ 34,918”; 19° 2’' 18,572” WGS: 46,80969943; 19,3384922

Az „Aqua Colun” tanösvény ismerteti a Kolon-tó jelenlegi állapotát és bemutatja a nagy kiterjedésű nádas-mocsár gazdag élővilágát.

Hossza: 3480 méter
Nyelve: magyar, angol
Megközelítés: a Kolon-tó Kecskeméttől 27 km-re délnyugatra fekszik, és több irányból is megközelíthető. Legkönnyebben az 52 számú főútról Izsák felé letérve érhető el, továbbá vonattal a Kecskemét-Fülöpszállás vonalon. A tanösvény Izsákon a sportpályánál indul, majd a nádas szélén halad tovább a kilátóig.
Bejárható: egész évben, gyalogosan


Állomások: 
1. A tó feltöltődése
2. A nádas
3. Partmenti zonáció
4. Vízi élőlények
5. Madárvilág

1. Hogyan lett a tóból nádrengeteg?

A Kolon-tó a feltöltődés előrehaladott állapotában lévő tó. A tavak öregedése, vagyis feltöltődése az a folyamat, amikor a nyílt víz fokozatosan eltűnik, benövényesedik és végül szárazulattá alakul.
A feltöltődés folyamata:
• A parti zónából szerves törmelék és talaj mosódik a tóba. 
• A vízinövények a vízben oldott hidrogénkarbonátból kivonják a szén-dioxidot, ami mészkiválást eredményez. Ez karbonátiszap (lápi mész) formájában lerakódik a tófenékre.
• A tóban megtelepedő vízinövényzet elhalt részei a feltöltődés legfőbb forrása. Ebből az állandó vízborítású időszakokban tőzeg képződik.
• A parti zóna növényzete folyamatosan tör előre a már feltöltődött tómederben, láprétté, majd rétté alakítva azt.
• Mindezekkel párhuzamosan változó intenzitású, de mindenképpen jelentős a hullóporos feltöltődés (futóhomok-befúvás) is.
Ezeken az alapfolyamatokon kívül az emberi tevékenység ( pl. lecsapolás) is gyorsítja a feltöltődés folyamatát. Így történt a Kolon-tó esetében is. Ma a természetvédő szakemberek a víz visszatartásával és nyílt vízfelületek kialakításával igyekeznek fenntartani a jó vízállapotot.

Miből keletkezett a tófenéken felhalmozódott tőzeg?

2. Mit rejt a sűrű nádas?

A Kolon-tó területének nagy része ma összefüggő nádas. A nádasok uralkodó faja a nád ( Phragmites australis), mely egy magasra növő, évelő pázsitfűféle. A nád szerveiben sok nitrogént és foszfort képes megkötni ezért víztisztító képessége jelentős. A nád után a gyékényfajok fordulnak elő nagyobb mennyiségben. Érdekes -a télen a nád között zöldellő- télisás (Cladium mariscus) szigetszerű előfordulása. A nádas folytonosságát füzes foltok szakítják meg.

A nádas számos élőlény részére biztosít élőhelyet, ezért sokrétű és bonyolult táplálékhálózatok alakulhatnak ki benne. Számos rovar a nád nedveit szívja, szöveteit rágja, vagy a virágporral, terméssel táplálkozik. Ezeket a rovarokat aztán a ragadozó rovarok, pókok, madarak és a békák fogyasztják.

Hogyan „tisztítja” a nád a vizet?

 

3. Változatos életközösségek

A vízellátottság változásait követve a különböző növénytársulások a partvonallal párhuzamos sávokba rendeződnek. Ezt a jelenséget zonációnak nevezzük. Az egyes zonációkban az állatvilág, így a madárközösségek összetétele, a fajok eloszlása és egyedsűrűsége is különbözik.

A változó növényzethez társult madárvilág

1. Tündérrózsa (Nymphea alba)
    Kolokán (Stratiotes aloides)
    Vízityúk (Gallinula chloropus)
    Szárcsa (Fulica atra)

2. Nád (Phragmites australis)
    Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
    Bölömbika (Botaurus stellaris)
    Barkóscinege (Panurus biarmicus)
    Fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon)

3. Mocsári gólyhír (Caltha palustris)
    Nyílfű (Sagittaria sagittifolia)
    Mocsári kosbor (Orchis laxiflora)
    Réti füzény (Lythrum salicaria)
    Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus)

4. Fehér fűz (Salix alba)
    Fehér nyár (Populus alba)
    Erdei pinty (Frigilla coelebs)
    Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)

Mi befolyásolja leginkább a növényzet alakulását?

4. Élet a sekély vízben

A vízi és vízparti növényzet búvó, táplálkozó valamint szaporodó helyet biztosít az állatoknak. A szúnyogok, szitakötők és a békák szaporodása egyaránt vízhez kötött, hiszen petéiket a vízbe teszik és a belőlük fejlődő lárvák is a vízben élnek. Tavasszal a szárazföldön élő békafajok is nagy tömegben keresik fel a tavat. A lerakott petékből kikelt ebihalak gyakran a ragadozó életmódú szitakötőlárvák áldozatául esnek. A kifejlett békákra, pedig a vízisiklók vadásznak.
A Kolon-tóban él két értékes halfajunk a védett réti csík (Misgurnus fossilis)és a fokozottan védett a lápi póc ( Umbra kramerii).

Miért találkozunk tavasszal több békafajjal a Kolon-tónál?


5. Madárvilág

szürke gém (Ardea cinerea) Grey Heron
(látható: egész évben, költés: március közepe-július utolsó harmada) védett
vörösgém (Ardea purpurea) Purple Heron
(látható: április elejétől-szeptember végéig, költés: április utolsó harmada-július utolsó harmada) fokozottan védett
nagy kócsag (Egrettea egretta) Great White Egret
(látható: egész évben, költés: március közepe-július eleje) fokozottan védett
kis kócsag (Egretta garzetta) Little Egret
(látható: április-október, költés május eleje-július utolsó harmada) fokozottan védett
üstökösgém ( Ardeola ralloides) Squacco Heron
( látható: ápr. közepétől-szeptember közepéig, költés: május utolsó harmadától-július utolsó harmadáig) fokozottan védett
bakcsó (Nycticorax nycticorax) Night Heron
(költés: április utolsó harmada-július első harmada, látható: márius utolsó harmadától-október első harmadáig) fokozottan védett
bölömbika (Botaurus stelleris) Bittern
(költési idő: április közepétől-június végéig költ, látható: márc-okt.) fokozottan védett
kanalasgém (Platalea leucorodia) Spoonbill
(látható: március-október, költés: április első harmada-július utolsó harmada) fokozottan védett
barna rétihéja (Circus aeruginosus) Marsh Harrier
(látható: egész évben, költés: áprilistól július végéig) védett
kabasólyom ( Falco subbuteo) Hobby
( látható: ápr. elejétől-szeptember végéig, költés: május elejétől-június végéig) védett
kerecsensólyom ( Falco cherrug) Saker
( látható: egész évben, költés: március utolsó harmadától-május végéig) fokozottan védett
egerészölyv (Buteo buteo) Buzzard
( látható: egész évben, költés: március utolsó harmadától- július utolsó harmadáig) védett
cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scipaceus) Reed Warbler
(költési: május –július végéig, látható: április-augusztusban) védett
fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) Moustached Warbler
(költési időszak: márc. végétől-jún. végéig, látható: márc első harmadától-.okt. végéig látható) védett
nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Great Reed Warbler
(költési idő: május –július első fele, látható: április közepétől-október közepéig) védett
foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Sedge Warbler
(költési idő: Május -júl. közepéig költ, látható: április végétől- aug. végéig) védett
függőcinege (Remiz pendulinus) Penduline Tit
(költési idő: ápr. elejétől-júl. végéig, látható: egész évben) védett
barkóscinege (Panurus biarmicus) Bearded Tit
(költés: március utolsó harmadától-július utolsó harmadáig, látható: egész évben) védett
kék cinege (Parus coeruleus)Blue Tit
(költési: április elejétől-június végéig, látható egész évben ) védett
nádi sármány (Emberiza schoeniclus) Reed Bunting
( költés: április- július. közepéig, látható egész évben) védett
tőkés réce ( Anas platyrhynchos) Mallard
( Látható: február elejétől-december közepéig, költés: március elejétől-július végéig)
kanalas réce (Anas clypeata) Shoveler
(költés: április végétől- Június végéig, látható: februártól-novemberig) védett
nyári lúd (Anser anser) Greylag Goose
(költési idő: II. közepétől -IV. közepéig,. Látható: február elejétől- november végéig) védett
fehér gólya (Ciconia ciconia) White Stork
(költési idő: áprl. első harmadától-júl. utolsó harmadáig, látható: márc közepe- szept. közepéig) fokozottan védett


 

POSZÁTA TANÖSVÉNY

A tanösvény a nádas élővilágáról, valamint a nádgazdálkodás szerepéről, hagyományairól ad információt.
Előzetes bejelentkezés alapján látogatható!

Hossza: 2000 méter
Nyelve: magyar
Megközelítés: az izsáki vasútállomástól kb. hat kilométerre, sárga sáv jelzésű úton végighaladva érhetjük el a Kolon-tavi Madárvártát. A vártához közeli B. Bognár tanyánál található a tanösvény első állomása.

EOV koordináták: x 671638 y 158109
Bejárható: egész évben, gyalogosan

Állomások:

1. B. Bognár tanya
2. Madárvárta
3. Nádgazdálkodás régen és ma
4. Madárlesen
5. Odúbemutató
6. Mozgás a nádas felett
7. Telepített erdők
8. Vizek parányai


1. B. Bognár tanya
 
A Kolon-tó a Kárpát-medence halban és vízimadárban gazdag tóláncolatának tagja volt. Az itt élők halásztak, a környező réteken legeltettek, vadásztak. A nádas egyúttal menedékhelyül szolgált, jól ismerték a járható utakat.
A B. Bognár tanya egy halász család lakhelye volt. Ők még megmártózhattak a tó vizében, sőt a megélhetést is a tó biztosította. A Duna-völgyi Lecsapoló Csatorna (népi nevén Átok-csatorna) megépítése előtt minden ér, minden lapos megtelt vízzel, a víziállatok birodalma volt.
A környéken élők szerint leggyakrabban a következő halak kerültek elő: az emberi tápláléknak nem alkalmas lápi póc, illetve sok csík, keszeg, kárász, compó, csuka és ritkábban harcsa is.
Igen elterjedt volt a csíkászat. Íváskor használták a halászati törvény által tiltott háromágú szigonyt, de vasvillával is helyettesítették. Nyáron a leapadt vízben a csíkszedőt használták. …”Télen a nádvágás után a csík kikaparja a jeget, levegőzni akar. A csíkász itt léket vág, a helyet gyalászkával kitisztítja, 3-4 csíkvarsát egymásnak szembeállít, s hagyja a léket befagyni. A csík betéved a fogdába.”- mesélték az idős helybéliek. A piacon a csíkot nagyon keresték, kedvelt eledel volt.
Szerencsére a Kolon-tó napjainkban is fontos élőhelye két fokozottan védett halfajunknak, a lápi pócnak (Umbra kramerii) és a réti csíknak (Misgurnus fossilis). Herman Ottó a következőket írja a réti csíkról: „Nemcsak túrja, hanem tartózkodásul is választja az iszapot. Kemény életű lévén, megmarad olyan vízben is, amelyben már a kárász sem élhet meg, s hogy a holt vízen kifogjon, koronkint felszáll a színére, levegőt szippant. (…) A nagyja 30 centiméternyi hosszúságú. Húsa lágy, iszapízű, de jófajta káposztában főzve az úri népnek is eledele.”



2. Madárvárta

A területen öt éve programszerűen folyik a nádi énekesmadarak és vízimadarak vonuláskutatása.
A sokrétű kutatási tevékenységek közül legjelentősebb a nádban előforduló énekesmadarak egyedi jelölése, azaz gyűrűzése.
A madarak lábára erősített fémgyűrűt egy dán középiskolai tanár, Mortensen alkalmazta először. Hazánk Herman Ottó szorgalmazására, Dánia és Németország után harmadikként csatlakozott a gyűrűző mozgalomhoz. Az elv rendkívül egyszerű. Minden gyűrűn látható egy felirat, amely az adott ország kódját és egy sorszámot tartalmaz. Amennyiben a meggyűrűzött madarat vonulása során újra befogják, képet kapunk útvonaláról. Minél több ilyen adat áll a rendelkezésünkre, annál többet tudunk az adott faj vonulásáról, így megvizsgálhatjuk az ezeken az útvonalakon szükséges védelmi teendőket.
A madarakat vékony hálóval fogjuk be, szabadon eresztésük előtt megmérjük a testsúlyukat, szárny- és farok hosszukat, megvizsgáljuk a vedlést, általános kondíciójukat. Képet kapunk a fajok szabadban elért életkoráról, a párok összetartásáról. Az így szerzett tapasztalatok, adatok gyarapítják a madártani ismereteket.
A gyűrűzést csak speciális gyűrűzővizsgával rendelkező személyek végezhetik. A Madárvárta nyári gyűrűző táboraiban minden érdeklődő betekintést nyerhet az itt folyó munkába.
Az Izsáki Madárvártán évente rendszerint több mint 20 000 egyedet gyűrűznek a szakemberek, a legtöbbet a hazai gyűrűzőállomások közül. A legnagyobb számban befogadott fajok a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), a fülemülestike (Lusciniola melanopogon), a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) és a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus).



3. Nádgazdálkodás régen és ma

A Kolon-tó területének nagy része ma összefüggő nádas. Rendkívül fontos szerepet tölt be a vizek tisztításában, élőhelyet biztosít, közvetett és közvetlen táplálékforrás az itt élő fajok számára. A nád szerveiben sok nitrogént és foszfort képes megkötni, persze víztisztító képessége véges, hiszen túl sok nitrogén hatására rothadásnak indul. Az éveken át korhadó és újuló nádtömeg, az ún. avas nád a vízimadarak háborítatlan birodalma. Egy nádszálat megvizsgálva, annak minden szervén, a gyökerétől a virágzatáig rengeteg ízeltlábú fajt találunk, amelyek fontos láncszemei a nádasban kialakult táplálékhálózatnak.
A nádasok életközösségét, fajgazdagságát erősen befolyásoló emberi tevékenység a nádaratás. Szinte fel sem lehet sorolni, hogy mi mindenre használták a nádat elődeink. Ebből készítették a ház falát és tetejét, a bölcső és olykor a koporsó fenekét, de még hidat is csináltak nádból. A nádat fűtőanyagként is használták. A nádat télen, jégen aratták. A legegyszerűbb szerszám a gyalászka volt, ami egy nyélre erősített kaszapenge. Ennél bonyolultabb volt a tolókasza, melynek használatához két ember kellett. Az egyik a szerszámot tolta a jégen és a kávában összegyűlő két-három ölre való nádat szedte ki, a társa pedig a kévéket kötözte. A kévekötéshez gyékényt használtak. A nádat szánon hordták haza, majd az udvaron kúpba rakták.
A nád ma is értékes anyag a gazdaság számára, ezért a nádvágás jövedelmező tevékenységnek számít. A Kolon-tó nádasainak hasznosítása azonban teljes mértékben természetvédelmi szempontoknak van alárendelve. Az aratás így nem pusztán gazdasági célokat szolgál. Az aratással eltávolított nagymennyiségű szerves anyag révén lassítható a meder feltöltődése, a nádas kiszáradása. A nádvágással keletkező időszakos nyílt vízfelületek pedig jó táplálkozó helyet biztosítanak a tavasszal visszaérkező gémeknek. Azonban a helytelen eszközökkel , módszerekkel és helytelen időben végzett aratás óriási károkat okozhat a nádasban és annak élővilágában. Ezért a területen az élővilág megóvása érdekében a nádaratás térbeli és időbeli korlátok közé szorított, illetve a hasznosításnak bizonyos speciális feltételei vannak.

4. Madárlesen

A múlt század első évtizedeiben a Kolon-tó nyílt vízfelületei drasztikusan csökkentek, szegényedett az élőhely, s így csökkent a fajok száma is /fajdiverzitás/. Ezért szükségessé vált sekély és mély vízfelületek kialakítása.
A mesterségesen kialakított 6,3 ha-os 1,4 m mélységű nyílt vízen úszó hínárnövényzet, tündérrózsa társulás alakult ki. A nyílt vízi madármegfigyelő helyen hosszabb időt eltöltve gyönyörködhetünk a terület jellemző madaraiban. A nád sűrűjében élők, azonban legtöbbször csak hangjukkal jelzik jelenlétüket.
A nádirigó /Acrocephalus arundinaceus/ legszebben májusban énekel. Hangja erőteljes „kara-kara-ki-ki-ki”. Életmódja nem olyan elrejtett, mint a nádiposzátáké, gyakran kiül nádszálak, bokrok tetejére. Áprilistól októberig figyelhetjük meg a nádiposzátákat is. A cserregő nádiposzáta /Acrocephalus scirpaceus/ cserregő énekét nappal és éjjel egyaránt hallatja. Hangja a nádirigóéra emlékeztet, de annál halkabb és dallamosabb. A fülemülesitke /Lusciniola melanopogon/ fülemüléhez hasonló énekével márciustól novemberig hívja fel magára a figyelmet.
Türelmesen, csendben várakozva a böjti réce /Anas querquedula/ és a kisvöcsök /Podiceps ruficollis/ is megfigyelhető a vízen. A guvat /Rallus aquaticus/ megpillantásához nagy türelemre van szükség, malacvisításra emlékeztető hangja viszont egész évben hallható. A bölömbikát /Botaurus stelláris/ is nehéz megpillantani, de mély, búgó, kéttagú bömbölése néha kilométer távolságra is elhallatszik. A törpegém /Ixobrychus minutus/ gyakran egy nádszálon kapaszkodva lesből, hirtelen csőrvágással fogja el táplálékait. A sűrű nádasba készíti fészkét a nyári lúd /Anser anser/.
Télire más fajoknak nyújt védelmet és táplálékot a nádas. A hajtások mentén legtöbbször a kék cinegét /Parus caeruleus/, a barkóscinegét /Panurus biarmicus/, a függőcinegét /Remiz pendulinus/ és a nádi sármányt /Emberiza schoeniclus/ találjuk, amint a levélhüvelyek alól, a hajtások gubacsából szedegetik ki a rovarokat.

5. Odúbemutató

Napjaink erdőgazdálkodásának jellemzője, hogy az erdőt alapvetően gazdasági haszonterületként kezelik, nem hagyják megöregedni a fákat. Pedig sok rovar, madár és denevérfaj számára fontosak a korhadó odvas fák nyújtotta búvóhelyek. Ezért a természetvédelmi területeken, ahol nem a gazdasági célok az elsődlegesek, a kidőlt, korhadó fák szerves részét képezik az erdőnek. Az odvas fák hiányát részben pótolni lehet mesterséges odúkkal, melyeket egyes odúköltő madarak illetve denevérek szívesen elfoglalnak.
A Kolon-tó környéki utakon, erdőfoltok, bokrosok környékén megleshetjük áprilistól októberig egyik legszínpompásabb madarunkat, a szalakótát /Coracias garrullus/, mely drótokon, boglyákon és nádkupolákon ülve kémleli a gyepet. Az erdők állandó és leggyakoribb harkályféléje a nagy fakopács /Dendrocopus major/.


6. Madármozgás a nádas felett

A kilátóról a hatalmas összefüggő sásfoltokkal tarkított nádas tűnik a szemünk elé. A nád egyeduralmát a rekettyefűz /Salix cinerea/ bokrai törik meg. Kisebb mesterséges vízfelületek, hajdani tőzegbányák, csatornák szakítják meg az összefüggő növényzetet. Ezek adnak otthont a fehér tündérrózsának /Nymphea alba/ és a kolokánnak /Stratoides alloides/. Északról Dél felé zsombékosok /Caricetum elatae/ képeznek átmenetet az alacsonyabb és a magasabb térszintek között. Délre és Keletre kiszáradó lápréteket, kaszálóréteket és a nedvesebb élőhelyeken mocsárréteket látunk.
A nádasban a hazánkban költő összes gémfaj megtalálja életfeltételeit. A szürke gém /Ardea cinerea/ a nádasban lévő bokorcsoportokon fészkel, nappal gyakran a környező réteken szedeget. A hófehér nagy kócsag /Egretta alba/ a nádasban, bokrokon fészkel. A szürke gémmel együtt enyhébb teleken is megfigyelhetők. A kis kócsag /Egretta garzetta/ nemcsak méretében különbözik a nagy kócsagtól, de a fején 2-3 fehér hosszú dísztollat is visel. A vörös gém /Ardea purpurea/ nyaka gesztenyebarna, sötétebb, mint a szürke gém. Az üstökösgém /Ardeola ralloides/ tollazata halványsárga, a Kolon-tó értékes fészkelő gémje. Leggyakoribb gémféle a bakcsó /Nycticorax nycticorax/, melyek estefelé csoportosan indulnak táplálkozni. Hosszú kanál formájú csőréről könnyen felismerhetjük a kanalas gémet /Platalea leucorodia/, mely nevével ellentétben nem a gémfélék közé tartozik. Táplálékát sekély vízben, csőrét a víz alá merítve, ide-oda járkálva keresi. Röptében jól megkülönböztethető a nagy kócsagtól, mert attól eltérően nyújtott nyakkal repül.
A nádas felett imbolyogva repülő ragadozómadarak a réti héják. A barna rétihéja /Circus aeruginosus/ különleges nászrepülésében áprilisban gyönyörködhetünk. Madarakra, madárfiókákra vadászik, más madarak tojásait kiissza a fészekből. Nyár végén az egereket, pockokat is lekapja, szükség esetén békákat is eszik. A kisebb testű kabasólyom /Falco subbuteo/ szitakötőkre vadászik a nádas felett, de a nádasban éjszakázó fecskéket is elkapja. A fokozottan védett kerecsensólyom /Falco cherrug/ igen ritka, olykor-olykor láthatjuk a nádasban lévő fákon pihenni. Hatalmas csapatokban figyelhetjük meg a seregélyeket /Sturnus vulgaris/, melyek a nádasban éjszakáznak.

7. Telepített erdők

A tómeder déli harmadában egy, az 1930-as években telepített, tájidegen fafajokból álló erdő maradványait találjuk. Az akkor száraz tómederbe ültetett fák jelentős része mára már kiszáradt, és átadta helyét a meder visszatelepülő természetes vegetációjának. A tó nyugati oldalán fekete fenyő és akácültetvények vannak. A tájidegen fajok betelepítését szerencsére mára felváltotta a honos fajok telepítése.
A mesterséges ültetvények nem tekinthetők erdőnek, hiszen fajszegények, és azonos életkorú fák alkotják. Mivel általában nem őshonos fafajokból állnak, ezért ezek gyakran megváltoztatják a talaj minőségét. Mivel cserjeszintjük nincs, az aljnövényzet megváltozik, elszegényedik, s a gyomfajok válnak uralkodóvá. A Bikatorok homokbuckavidék természetes társulásait az előrenyomuló akácsarjak és egy behurcolt gyomnövényfaj, a selyemkóró veszélyezteti.

 

 

 

8. Vizek parányai

A sekély vizű Kolon-tóban is sokféle apró növény- és állatfaj talál megfelelő élőhelyet. A vízi és a parti növényzet víz alatti erdőkre hasonlít, melyek búvó- és táplálkozó helyeket biztosítanak az állatoknak. Sok itt élő szervezet kicsi és törékeny, némelyikük csak mikroszkóppal látható, de fontos alapját képezik a Kolon-tó táplálékhálózatának.
Ezen a helyen jó lehetőség nyílik a szabad szemmel is jól látható élőlények megfigyelésére. A vízirovarlárvák egy része ragadozó, egyes fajok algákkal táplálkoznak, néhányuk magasabbrendű növényeket fogyaszt. Jelentős részük detrítuszt, elhalt szerves anyag törmeléket eszik.
A kellemetlenkedő mocsári szúnyog az embert még nappal is gyötri. A nőstény szúnyogok petéiket a víz felszínére helyezik, a gyorsan fejlődő lárvák a baktériumokat, algákat szűrik ki a vízből. Oxigént a levegőből vesznek. A leggyorsabb röptű rovarok, a szitakötők léte is vízhez kötött. Lárvája mozdulatlanul várja áldozatát, s ha elég közel kerül, fogókészülékét olyan gyorsan vágja ki, hogy még az ebihalaknak sincs esélyük elmenekülni. Júniustól augusztusig figyelhetjük meg az óriás szitakötőt (Anax imperátor). Feje, tora zöldes, a hím potroha kék, a nőstényé halvány zöldeskék. A védett piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) igen jelentős állománya él a Kolon-tavon. Szélcsendes, hullámzásmentes vízfelszíneken olyan felületi feszültséget képesek a vízmolekulák kialakítani, ami alkalmassá teszi a vízfelszínt arra, hogy egyes rovarok itt vadásszanak. A poloskák közé tartozó molnárkák (Gerris paludum) két pár hátsó lábukkal hajtják magukat előre, az első pár lábuk pedig a táplálék megragadására szolgál. A csillogó, fehér testű keringőbogarak (Gyrinus substiatus) erős evezőlábaikkal úsznak. A potroh végén lévő pici levegőbuborék segítségével rövid időre víz alá buknak. Ehhez különleges, kettéosztott szemükkel alkalmazkodtak. A szemük alsó részével a vízben, felső részével a víz felett látnak. Gyakran csapatosan köröznek a víz felszínén.
A vízi és mocsári növényzetet gerinctelen állatok közül főként a csigák fogyasztják. Az itt előforduló leggyakoribb fajok: a tányércsiga és a nagy mocsár-csiga, melynek háza tornyos, hegyesre kihúzott.
A tó vizében tömegesen él a gyűrűsférgek törzsébe tartozó orvosi pióca. A pióca igen érzékeny a víz szennyezettségére, ezért csak tiszta vizű tavakban él. Az állandó testhőmérsékletű állatok vérét szívja. Nyála véralvadás gátló anyagot tartalmaz.

 

Az AQUA COLUN tanösvény anyaga letölthető INNEN.

A Poszáta -tanösvény anyaga több részletben tölthető le innen. 1 2 3 4