magyar english deutsch
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
Vagyonkezelési Koncepció

ITT

Áttekintő térkép

 
Az európai közösségi jelentõségû természetvédelmi rendeltetésû területekkel érintett földrészletekrõl
Natura 2000 helyrajzi számos lista településenként
A normaszöveg és e helyrajzi számos lista megtalálható ITT.
 
A térképi megjelenítés ITT érhető el.
Óra
 
Az óráról itt érdeklődhet.
 
Közadatkereső

Natura 2000 fenntartási tervek
 
Nemcsak ritka, de a neve is megtévesztő
 
A hét vadvirága sorozatban e heti növényünk, a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris) egy igazi ritkaság – amelynek rokonaival azonban igen gyakran találkozunk: a rózsák, nőszirmok és tulipánok mellett alighanem a kardvirág a legkedveltebb, legismertebb, és legnagyobb változatosságban előforduló virágunk a kertekben.
   
 
 

A virágoskertekben ültetett nagyvirágú, színpompás, gyakran cirmos leplű (szirmú) kardvirágok ősei Fokföldről, Dél-Afrikából származnak, számos kereszteződés során nyerték el mai formájukat. Európában is honos néhány fajuk, ezek többsége a Mediterráneumhoz kötődik, rendszerint rózsaszínes-lilás virágúak. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ókorban a görögök és a rómaiak a kardvirág gumóját (vagy ahogy általában a köznyelv helytelenül emlegeti: hagymáját) amulettként használták gonosz lelkek ellen, porrá törve pedig sebgyógyításra alkalmazták. Utóbbi felhasználási mód egész sokáig megmaradt, gyógyszertárakban is árulták radix victorialis rotunda (kerek győzedelmes gyökér) néven.

A kardvirág tudományos és magyar neve egyaránt levelének formájára utal: a Gladiolus kardocskát jelent (a Gladius a római katonák által használt rövid, kétélű, eredetileg spanyol kard). Miután a közeli rokon nőszirmok levele is hasonló, régebben – mint pl. Cseh Károly „Borszék Gyógyászati és Nemzetgazdasági Szempontból” c. 1873-as könyvében – az egész rokonsági kör neve kardlevelűek volt. Népi nevei között szerepel a dárdácska, madárliliom, dákoska, (szép)legényfű, vagy legényvirág, sőt, Földi János 1793-ban kiadott „A Magyar Füvésztudományról” c. művében  a kardikó elnevezés is szerepel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hazánkban mindössze két fajuk őshonos, és mindkettő igazi ritkaság. A védett réti kardvirág az Északi-középhegységben, Dél-Bakonyban, a Vasi-dombvidéken és az Észak-Alföldön fordul elő. A fokozottan védett mocsári kardvirág Európa-szerte erősen megfogyatkozott, jelentősebb állományai mindössze Bajorországban, Észak-Olaszországban, és Magyarországon maradtak.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sokáig itthon is igen kevés állománya volt ismert, a két Balaton-felvidéki, és az egyetlen ásotthalmi populáció összpéldányszáma a 2000-es évek elején alig 10.000 tő körül mozgott. Az azóta eltelt időszakban több új állomány került elő – elsősorban a Dél-Kiskunságban, illetve egy aprócska, néhány töves állományt találtak meg újra a Mátrában –, és az ásotthalmi Csodaréten élő populáció példányszáma a megfelelő kezelésnek köszönhetően 250.000 tő fölé nőtt. Ennek ellenére, a populációk kis területi kiterjedése, a számukra otthont ad gyepfoltok szántók által határoltsága, és élőhelyeik átalakulása miatt a faj továbbra is igen veszélyeztetettnek számít – itthon, és Európában egyaránt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bár tudományos (Gladiolus palustris) és magyar neve (mocsári kardvirág), illetve több európai országban érvényes neve (német: sumpf gladiole; angol: marsh gladiolus) is arra utal, hogy mocsarakban él, valójában számos élőhelyen találkozhatunk vele – mocsarakban azonban éppen nem. Sztyeppréteken, ligetes tölgyesek alatt, kiszáradó kékperjés lápréteken egyaránt előfordul, a németországi, és hazai tapasztalatok alapján elsősorban a láprét-sztyepprét átmeneti zónában érzi magát legjobban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További érdekessége a növénynek, hogy bár kerti változatai igen színpompásak, nincs olyan szín és forma, amit ne találnánk meg a kertészetek kínálatában.

A mocsári kardvirág meglepően „színtartó”. Számos növényfajnál találhatunk fehér virágú, pigmenthiányos példányokat, illetve olykor a fehértől akár a sötétbíborig terjedő színskálát felölelő virágokat (különösen gyakori ez pl. a kosboroknál, ám a mocsári kardvirágnál eleddig egyetlen egy fehér virágú példányt sem sikerült megfigyelnünk – sem a Csodaréten nyíló 150.000 – 200.000 tő között, sem a németországi 1000 – 450.000 töves állományokban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szöveg és fotók: Aradi Eszter, KNPI

 

Még egy kis érdekesség:

A kardvirág jelen van Dél-Amerikában is – a magyar származású, az Anschluss után, 1938-ban Olaszországba menekülő, majd 1951-ben Brazíliába kivándorló, és ott a Donna Emma-völgyben letelepedő, kalandos életű (egyszer azzal is meggyanúsították, hogy  ő Mengele) Alexander Lenard „The valley of the Latin bear” c. művében (amely magyarul „Völgy a világ végén” címmel jelent meg) így ír róluk:

...[a gladiolus-ok] dél-amerikai virágok, érezni, hogy itt vannak otthon. Színpompájuk kastélyokhoz méltó. … "A mennoniták hozták - hallottam. - Szorgalmas emberek, sokra akarják vinni, ha jó helyen vannak, jobbra vágynak, a legtöbben már elmentek erről a vidékről."  - A kardvirágok azonban ott maradtak a völgyben, és májusban messze világítanak a bíborszín virágok. Sok a rózsaszínű gladiolus. Szép, ha a vándor virágot hagy hírmondónak! És biztosabb, mint arra várni, hogy más ültesse a virágot egy sírra. Egyszer egy igen távoli fazendáról sárga szívű, vörös gladiolusokat hoztam. Nagyon összebarátkoztak a rózsaszínűekkel, közös unokáik a sárga, a piros, a rózsaszín minden árnyalatában, minden összeállításában pompáznak. Szívesen bízom rájuk emlékemet.

Valójában a mennoniták még Európából vihették magukkal a növényt, a kertekből kiszökött példányok telepedhettek meg a völgyben; Amerikában honos kardvirág-fajról nem tudunk.




 
   
 
2017.06.12.
Programnaptár
Természeti események
jan feb már ápr
máj jún júl aug
szep okt nov dec
SZÉCHENYI 2020 pályázatok
 
Átláthatósági nyilatkozat
KNPIg AKTUÁLIS

bejelentéseket
fogadják.
A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában
 
Facebook
 
Pannon szikes vízi élőhelyek helyreállítása a Kiskunságban
www.kolon-to.com
 
 
 
A szalakóta védelme a Kárpát-medencében


 
 
OAKEYLIFE
 www.kolon-to.com
RAPTORS PREY LIFE
 

 

Élet az erdőben
 
 
 
 
 
Kolon-tavi Madárvárta

www.kolon-to.com

Muzsikál az erdő
Muzsikál az erdő
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design